Lukács Andrea: Törés

Kiállítás nyílt Verőcén, a Művelődési Házban. Lukács Andrea egyéni kiállítása látható Törés címmel. A törés nem csak az egyik kép címe, hanem egy változás is az életben. Maga a törés csak egy pillanat volt az életében, ami aztán kihatott rá, érezhető a jelenében. Egy irányváltás.

Wiesner György mutatta be az alkotót és fogalmazta meg gondolatait részben Lukács Andreával kapcsolatban, részben persze a kiállítás kapcsán. Kiderült, hogy a méltató szoros családi kapcsolatban van a kiállítás főszereplőjével, ugyanis nem is olyan távoli rokonok. Lukács Andrea egy kicsit rendhagyó megnyitót szeretett volna, kicsit a belső dolgokról beszélni, ahogy fogalmazott. Mivel Wiesner György – aki egyébként építész – jól ismeri Lukács Andreát, tehát adott volt mindez. Kiderült, hogy Andrea egy folyamatban van. Történt az életében egy évvel ezelőtt valami, ami a mai napig nagy hatással van rá fizikailag is, de főként lelkileg. Egy trauma.

Wiesner György szerint a törés, mint olyan, az ember életében általában negatív dolgot jelent, de a lehet akár pozitív is. Egyfajta útkeresésként is felfogható.

Lukács Andrea munkáiban fontos a fény kihangsúlyozása. Ez nem véletlen. Számára a fény egy feljebbvaló erő jelenléte, egyfajta útkeresés is. Korábban nem volt kapcsolata ilyesmivel, nem gondolt erre. Aztán történt egy hatalmas trauma az életében, ami hatalmas felismeréseket, mély érzéseket keltett benne. Történt ugyanis egy autóbaleset. Ennek egyik elszenvedője volt. Részletesen kifejtette, hogy azokban a pillanatokban, amikor megtörtént a baj, egyáltalán nem volt halálfélelme, nem volt kétsége afelől, hogy akkor és ott nagy baja eshet. Részben innen a kiállítás címe is: Törés. Túl azon, hogy súlyos sérüléseket szerzett, ami nyilván egy óriási trauma, megtapasztalta az igazi hála érzését is azok felé, akik segítették a felépülését. Elmondta, hogy ugyan óriási fizikai erőknek volt kitéve a teste a baleset pillanataiban, de másféle erőt is tapasztalt. Ahogy fogalmazott, Isten jelenlétét. Fényt és erőt érzett, ami elmondása szerint sokkal hatalmasabb erő, mint a baleset során fellépő fizikai erők. Véleménye, érzése szerint ez az erő tartotta őt ott, akkor életben.

Innentől jelent meg életében határozottabban a képzőművészet. Hamar kiderült, hogy adott a művészethez szükséges érzékenység, a tehetség, van bőven kifejezni való is. Mindezekkel – ahogy Lukács Andrea rámutatott – bőven tud visszaadni. Ez olyannyira sikerült, hogy egy idő után egyre többen elkezdték őt megkeresni: tanítsa őket. Ebből egy kölcsönös viszony alakult ki a tanítványokkal. Ő is ad, de rengeteget kap is a tanítás által. A mai napig fontos számára a festés és annak tanítása. Minden ilyen alkalom, amikor fest, vagy képzéseket tart, feltölti energiával.

A közönség soraiból erősítették meg, hogy Andrea kreatív foglalkozásaival (gyerek rajzklub, felnőtt rajzklub) megtölti élettel, jókedvvel a művelődési ház falait. Célként, álomként, perspektívaként Lukács Andrea beavatta a jelenlevőket, hogy az alkotás folyamatában érzelemből fest. Példaként az egyik sorozatát mutatta be, amely ajtókat ábrázol és nagyon mély érzések vették körül, amikor készítette a műveket. Az egyiken például sejteni lehet a fényt az ajtó mögött, a másikon már látni lehet azt, míg a harmadikon pedig a fényre, világosságra, megvilágosodásra való rátaláláson van a hangsúly.

A megnyitót színesítendő a rendezvény végén Varga Anita hangtálak megszólaltatásával tette még mélyebbé, harmonikusabbá a hangulatot.

A kiállítás június 11-ig látogatható a művelődési ház nyitvatartási idejében. ♦