VÉLEMÉNY: Politikai ébredésről, váci realitásokról – Lebegés a semmiben…
A Fidesz-KDNP-pártszövetség a polgári társadalom eszményét megtagadva gründol sajátos, keleti beütésű despotizmust, okosba csomagolt diktatúrát. A rendszer „eszmei alapjait” a hazaira nyomorított kereszténydemokrácia és nemzeti konzervativizmus meggyalázott elemeiből, fasiszta és alvilági modellek, elfajult neoliberális irányzatok elegyéből lombikolja össze – napi politikai szükségleteinek megfelelően.
Már maga sem tudja, merre bolyong az ideológiai rengetegben. A nemzetegységesítés helyett erkölcsi-politikai opportunizmusban és hivalkodó intézményfejlesztésben utazó „államosított” egyházak segítségével megszállottan építi az illegitim, jövőfelélő pártállamot. Az elmúlt szűk másfél évtizedben Magyarországot az Európai Unió legszegényebb, legkorruptabb országává változtatta, társadalmát az unió korrupciót leginkább elfogadó társadalmává züllesztette, a magyart a világban megvetés tárgyává tette. Beleregöli a fejekbe, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra!”. Az élen a NER-lovagok lovon tetszelegnek, a szolganép meg kulloghat mögöttük a porban. A kormánypártoknál beállt a teoretikus-intellektuális-politikai-erkölcsi csőd, alkalmatlanná váltak az ország vezetésére. Lebegnek a semmiben…
A társadalom megbabonázva, bénán szemléli azt a pusztítást, amit ez a politikai kurzus végbevisz a testet, lelket, szellemet óvó-építő intézményrendszerekben. Képes cipelni a hátán azt a vezetést, amely – saját népét elárulva, megalázva – rácsapja az ajtót ötvenhatra és a stockholm-szindróma jegyében csúszik-mászik a korábbi rabtartó előtt. Az örökölt történelmi jelentőségű jóléti és kulturális vívmányok felszámolása, a leszakadók küzdelme maradék méltóságukért, önbecsülésükért, az út szélén hagyott elesettek napi kenyérharca tragikus jövőképet sejtet. Az embereknek már túl sok fájdalmat okozott a megosztásra, gyűlöletkeltésre épülő kormányzás, a folyamatos áruló- és bűnbakképzés – menekülnek a politikától, a közélettől, a véleménynyilvánítástól. A történelem ismétli önmagát, újból a félelem igazgat. A Párt ökle bárkire lecsaphat. Az örökbecsű filmrészletet idézve: „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Beállt a társadalom csődje: a hatalom kiszívta belőle az önépítés erejét, apolitikus halmazzá változtatta. Mostani állapotában alkalmatlan a közös jövőépítésre. Lebeg a semmiben…
„A változás szikrái már belobbantak”
A Fidesz-rezsim működése tovább már nem védhető és nem titkosítható. Ami az ország előtt áll az egy megúszhatatlan, önemésztő válságfolyamat, amely – előbb-utóbb – szükségszerűen elvezet az új rendszerváltáshoz: a politikai sejtmegújuláshoz, a mai tragikus állapotok előidézéséért, a közvagyon gátlástalan fosztogatásáért felelősök elszámoltatásához, a befagyasztott gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedés folyamatainak újraindításához, a nemzet együttműködési képességének helyreállításához. A „változás szikrái már belobbantak”, a lélek és értelem kiszabadult a delejes politikai fogságból. A lelkiismeret lázadása, az önmagunkkal való szembenézés megállíthatatlan, a válaszkeresés a „Miért hagytuk, hogy így legyen?” nemzeti sorskérdésre felgyorsult. Az önfeladásnak vége. Túljutottunk a politikai ébredésen, új világlátás formálódik. A demokratikus viszonyok újbóli kikristályosításában, a kirekesztő szándékoktól mentes új nemzeti egység létrehozásában a katalizátor óhatatlanul a magára találó civil szféra autonóm polgársága lesz.
Amiről a váciaknak dönteniük kell
A helyhatósági voksoláson az élet azt a kérdést tette fel szavazásra, hogy a civil indíttatású lokálpatrióta városvezetés átadja-e a helyét a pártállam helyi brigádjának, amelynek az a küldetése, hogy a pártközpont akaratát érvényesítse a város társadalmával szemben. 2010-2019 között Vác lesodródott a megelőző évtized dinamikus fejlődési pályájáról, a város értékeit prédaként vetették az oligarchák elé. Tragikomikus, hogy a Fidesz-KDNP városi képviselőjelölt-csapata az erre az időszakra valamint a mai viszonyokra egyaránt jellemző kormányzati törekvések támogatására, azaz valójában az önkormányzatok szisztematikus leépítésére, a szabadság köreinek szűkítésére, a helyi életlehetőségek csökkentésére, a fideszkegyeltek fokozódó vagyonéhségének kielégítésére kér felhatalmazást a váci polgároktól!
A Nemzeti Együttműködés Rendszere egy militáns, pártzubbonyos világ, amely lopott jövőből és kicsalt bizalomból tartja fenn magát. A képviselő-testületbe igyekvő helyi fideszes élvonalnak ez a politikai élőhelye. Ugyanabból a közéleti alomból származik, amely a 90-es, de még inkább a 2010-es rendszerváltást követően kitartóan rombolta a város társadalmát és ideológiai-politikai-egzisztenciális fenyegetettségben tartotta a váciak jelentős részét. Ez a „politikai vérvonal” soha nem a város egyetemes érdekeiből, hanem ideológiából és revánsból „építkezett”. Ezt a lelkületet és felfogást örökölte a városháza kapuján most dörömbölő, illiberális értelmetlenségben edzett csapat is, amelynek elgondolása nincs arról, hogy a gyorsuló időben Vác milyen irányban épüljön tovább, mik legyenek a városfejlesztés komolyan vehető prioritásai. Lásd a Duna-híd tervezett nyomvonalát, amely elfáradt elmék horrorisztikus szüleménye. Ezek ugyanazok, mint akik az elmúlt több, mint harminc év során csak tehetetlenül szemlélték, ahogyan elrohan a város mellett a történelem. A NER túlélte önmagát. Június 9-én a szavazófülkékben érvényesíteni kell ezt a nyilvánvaló realitást.
A város éltető ereje mindenkor az önzetlen, lokálpatrióta polgárság volt, amely rendre ellenszegült a néppel szembeforduló hatalomnak és a politikai sejtjeiből szaporított kollaboráns helyi alakulatoknak. Ez a várost oltalmazó szemlélet ad tartást a mai városvezetésnek, amely pártlogókon átívelő, progresszív társadalmi koalíciót hozott létre Vác kormányzására. Minden hibája, gyengesége ellenére eredményesen működik, jobb gazdája a városnak, mint elődje volt. A kormányzati üldöztetés ellenére konszolidálta az önkormányzatot, eltakarította a romokat a jobboldali vezetés után és megteremtette a jövőépítés feltételeit. Követhető víziója van a városépítésről – a közös városépítésről. Méltán kérhet újabb öt évre szóló felhatalmazást a városirányításra, egy élhetőbb város, élhetőbb élet építésére. (D. K. I.) ♦