Váci érdekeltségek a Pest Vármegyei Kupa ceglédi döntőjében – Páles Tamás csalódott, de egyben nagyon büszke
Éppen tíz évvel ezelőtt, 2014-ben nyert a Vác FC Pest Megyei Kupát. A jogutód Vác VLSE-nek idén meg lett volna az esélye a döntőbe jutásra, de sajnos a negyeddöntőben a Viadukt-Biatorbágy SE – még március 20-án – megálljt parancsolt a mieinknek. Azonban így sem maradt váci érdekeltség nélkül az idén május 1-én, majáliskor megrendezett döntő, hiszen a Pest megyei másodosztályban szereplő, a korábbi váci Páles Tamást keretében tudó Diósdi TC nagy bravúrt bemutatva, több magasabb osztályú együttest búcsúztatva bejutott a Cegléden megrendezett döntőbe. Végül a fináléban a megye I-es, korábbi váci játékos és edző, Sipeki István által edzett, Mertse Ábelt a soraiban tudó Gödöllői SK 1–1-es rendes játékidőt követően, hosszabbítás után jobbnak bizonyult és 5–1-re győzött, de a diósdiak – és Páles – így is büszkék lehetnek teljesítményükre.
A diósdi csapat tagja, egyben védelmének oszlopa tehát Páles Tamás, aki a Dunakanyar-Vác NB I-es csapatába a feljutás után, 2006-ban, Gergely Károly vezetőedző hívására igazolt át. Akkor fél évet futballozott a gárdában, de aztán két és fél esztendővel később visszatért és igazi váci „szívű” játékossá vált. Ma már lakóhelyén, Diósdon „vezet le” 42 évesen, mégis nagy sikernek tartja, hogy csapatával több esélyes együttesen túljutva döntőzhetett.
Egészen kiválóan megszervezett kupadöntő volt ez a szövetség részéről – ecsetelte a Váci Napló Online-nak Páles Tamás. – A meccsen frissebben kezdett a hétvégén pihenő gödöllői csapat az előző vasárnap „áldozatokkal” járó győzelmet arató mieinkkel szemben. (Sajnos én voltam az egyik „áldozat”, mivel sérülést szenvedtem, emiatt csak a pályán kívülről követhettem a ceglédi döntőt.) Ennek ellenére jól játszottunk, Vida Péter helyzete után megérdemelten egyenlítettünk, s mint később kiderült, ez a rendes játékidő végeredményét is jelentette. Idáig kívülről úgy éreztem, hogy benne van a csapatomban a győzelem lehetősége, ami hatalmas büszkeséggel töltött el.
A büszkeség mellett természetesen csalódottság is volt Páles Tamásban, hiszen nagyon közel álltak a kupagyőzelemhez.
Szélsőséges érzelmek dolgoznak bennem a kupadöntő kapcsán. Természetesen csalódást jelent, hogy nem játszhattam, és hogy végül a hosszabbítás végén elvesztettük a döntőt. Mégis a büszkeség dolgozik inkább bennem: jó négy éve elvesztettem a barátomat, az autóbalesetben elhunyt Halgas Tibit, a Pilis edzőjét, miután befejezettnek tekintettem a pályafutásom, de Polákovics Attila, Merkl Norbi és Probáld Attila rábeszéltek, hogy focizzak Diósdon. Megye III, bajnokesélyesként félbemaradt szezon, aztán bordatörés, elúszott Covidos szezon, majd feljutás a megye II-be, aztán újoncként feljutás a megye I-be licensz nélkül, majd most vármegyei kupadöntő, ahol a lányom jelenlétében eljátsszák a Himnuszt a szeretett diósdi csapatnak. Egy olyan sorozat végén, ahol többek között a Barátom csapatát ejtettük ki. Külön emeli a döntő rangját, hogy egy erős Gödöllő ellen küzdhettünk, akik végig remek sportemberként viselkedtek. Szerintem a Pest vármegyei foci igazi ünnepe volt ez a nap!
A korábbi váci védő pályafutásában örökké emlékezetes marad a kupasorozat.
Az én életemben ez a kupasorozat, vagy sokkal inkább a diósdi pályafutásom rögtön ott van a nagyszerű váci időszakom mögött. A világ egyik legjobb érzése ilyen fejlődési folyamatban részt venni, mind szakmai, mind emberi értelemben – elég csak a pályán kívüli létszám, és az emberi kapcsolatok gyarapodására, vagy az utánpótlásból kiöregedők beépítésére gondolni. Egyedül a diósdi klub szervezettsége, perspektívája mutat sajnos fordított irányú tendenciát. Reméljük, hogy hamarosan így, vagy úgy, de ez is megváltozik – zárta sorait Páles Tamás.
A győztes Gödöllői SK-ban is találunk váci érdekeltséget, méghozzá egyrészt a vezetőedzőt, Sipeki Istvánt, aki még a kilencvenes évek végén futballozott a Vác FC-ben, majd a Vác VLSE-ben utánpótlás-edzőként és masszőrként is ténykedett. Továbbá játszott, sőt, gólt is szerzett a 119. percben a támadó Mertse Ábel, aki a 2021/22-es idényben az akkor Csank János által irányított, NB III-ban szereplő Vác FC házi gólkirálya lett!
További érdekesség, hogy a Cegléden megrendezett kupanapnak volt még egy másik váci érdekeltségű résztvevője a kommentátorállásban! Mégpedig az a Makrai László, aki három éven át az egykori Dunakanyar-Vácban szerepelt, s – Páles Tamás csapattársaként – a 2006/2007-es évadban összesen 24 alkalommal az NB I-ben lépett pályára a mieink játékosaként. Ő jelenleg már a női NB I-ben szereplő és Magyar Kupa-döntőt játszó MTK Budapest vezetőedzője, s az a megtiszteltetés érte, hogy ő lehetett az idei, a Youtube-on élőben közvetített ceglédi Női kupafinálé szakkommentátora. (A női döntőt végül a Valkó 3–1-re nyerte meg az Alsónémedi ellen.) ♦