Kiss Edith: Itthon vagyok

Nem mindennapi kiállításmegnyitón vehettünk részt nemrég a művelődési központ Kávézó Galériájában. Ezúttal nem csupán egy szokásos megnyitót láthattunk, ahol ott vannak a művek, maga az alkotó és az őt méltató emberek. A jelenleg is látható kiállítás megnyitóját a Váci Harmónia Kórus énekei tették még emlékezetesebbé.

Kiss Edith: Itthon vagyok című kiállítása látható a Kávézó Galériában. Az alkotó ugyan jó ideje Székesfehérváron él, de igen szoros szálak kötik Váchoz. Már gyerekkorában is a festészet, a rajz volt az, amivel legszívesebben foglalkozott szabadidejében. Komolyabbra 2014 őszén fordult a kapcsolata a képzőművészettel, amikor is a lovasberényi Szín-Kör Kulturális Egyesület keretein belül talált rá ismét művészi önmagára. Azóta is tagja az egyesületnek, így hétről-hétre alkot, fest, festőtáborokban vesz részt. Horváth Péter festőművész jóvoltából ismerkedett meg az akril- és olajfestészettel, mely technikákat azóta is alkalmazza. Több önálló kiállítása volt már, a jelenlegi konkrétan a nyolcadik. Kiss Edith szeret utazni – közben fotózni -, ami persze megjelenik a festményein is, ugyanis a kirándulásokon, utazásokon ért benyomások inspirálják a műveket. Főleg a természet szépségei, a hangulatos épületek, utcák érdeklik leginkább.

Meggyőző érővel és tehetséggel ábrázol tájat, hangulatot, emberi alakokat, életképeket, emberi sorsokat, emberi pillanatokat. De ugyanilyen kíváncsisággal fordul az utcarészletekhez, azok művészi ábrázolásában is legalább olyan tetten érhető a szépérzék, mint egy naplementében, vagy épp egy vihar előtti, komor felhőket ábrázoló képben. Érzelmeket ad át a művekbe, mely érzelmek aztán könnyen megragadják a műveket megtekintő közönséget.

Zsarnóczayné Szabó Ilona nyitotta meg a kiállítást. Elmondta, hogy az alkotó Vácon szerette meg a rajzot, festészetet. Rajztanárnak készült és épp ide, a váci művelődési központba járt képzőművészeti szakkörbe, ami kiváló alapot adott neki a terveihez. Kiss Edith később úgy érezte, hogy a pedagóguspálya nem igazán az ő világa, aztán térképrajzolással kezdett el foglalkozni. Földmérő lett. Földmérőként rajzolt, szerkesztett, sokat volt a természetben. Ezzel tulajdonképpen újra visszatért az életébe a rajzolás, az alkotás egy formája.

„A színek, formák megfelelő alkalmazásával összhangot teremtett. A lovasberényi festőkörhöz való csatlakozás végérvényesen visszavezette őt a festészethez. Először szénnel rajzolt, nem használt színeket. Képeit nézve most már bátran kijelenthetjük, hogy a gyerekkori hobbi mára beteljesedett.” – fogalmazott Zsarnóczayné Szabó Ilona. Humorosan jegyezte meg, hogy az ország és a világ elveszített ugyan egy földmérőt, de kapott helyette egy különleges festőt, aki nagyon szeret utazni, túrázni, fotózni. Keresi a szépet, mindent rögzít, az apró részleteket is. Elhangzott, hogy a kiállításon az ilyen utazások benyomásait, emlékeit láthatjuk. Mindenben megtalálja a szépet, legyen az a tenger, a különböző városok, a természet, és nem utolsó sorban éppen a váci vasútállomás hajnali képe. Nála egy kép nagyon sokáig készül, soha nem érzi késznek alkotásait, mindig érez rajta befejezetlen részeket. Hosszú évek titkos vágya volt, hogy Vácon is legyen önálló kiállítása, félve remélte, hogy egyszer valóra válik.

A váci önálló kiállítás egyik előzménye, hogy 2021-ben, Bogányi Tibor karnagy 85. születésnapjára Kiss Edith festett egy képet. Zsarnóczayné Szabó Ilona és több kórustársa azóta buzdították Editet egy egyéni váci tárlatra.

Edit évről évre számos festőtáborban vesz részt. Szép gesztus, hogy a balatoni festőtáborban készített képeiből a táborban résztvevő társaival együtt adományoztak a székesfehérvári Fejér Vármegyei Szent György Kórháznak. Mindezt azért, hogy egy szép, barátságos környezetben gyógyuljanak a betegek és dolgozzanak a kórházi dolgozók. A mostani a nyolcadik önálló kiállítása, de már több csoportos kiállításon is szerepelt alkotásaival.

Az Itthon vagyok című kiállítás július 7-éig tekinthető meg. ♦