Liptai Adrienn: Képriport egy kutyakozmetikából

Talán meglepő lehet a tudósítás címe, de az alábbiakban nem egy megszokott kiállítási anyagról lesz szó. Ez nem baj, főként, hogy a kiállításon látható fotókat készítő sem szereti a sematikus dolgokat, ha egyéni kiállításról van szó.

Liptai Adriennt már nem kell bemutatni a Váci Napló olvasóinak, hiszen több alkalommal adtunk hírt a váci fotós egyéni kiállításairól. Adrienn – aki tagja a Forte Fotóklub Vácnak – kreatív fotográfus képzést végzett, kedveli a képriportot, a dokumentarista fotózást.

Nagy kedvencei a fekete-fehér képek, véleménye szerint ezek sokkal beszédesebbek, többet elmondanak, mint egy színes fénykép. Egészen pontosan úgy van vele az alkotó, hogy mielőtt fotózni kezdett volna, előtte is nagyon kedvelte a fekete-fehér képeket, fotókat, de igazán a tanulmányai során kedveltem meg azokat, ahogy belemélyült a fotótörténetbe. Nagyon kedvessé vált számára, hiszen minden onnan indult. Véleménye szerint izgalmas nézni azokat a képeket, amiket a régmúltban készítettek az akkori fotósok, hogy bepillantást nyerhetünk az akkori korba. Látja az ember, hogy mi van a képeken mégis a fantáziánkra van szükség, hogy el tudjuk képzelni: éppen mi történhetett ott, vajon milyen színű lehet éppen mondjuk egy ember ruhája. Vagy miért születhetett meg éppen az adott kép, milyen lehetett az adott háttér, miért volt fontos akkor azt a pillanatot lefotózni. Fontos számára, hogy legyen a képnek mondanivalója. Szeret több mindent belegondolni az adott fotóba, mint amit lát a képen.

A számos csoportos kiállításon túl volt már egyéni kiállítása nemrégiben a váci Madách Imre Művelődési Központ Ablak Galériájában Ezek a fák címmel, ahol a hat darabból álló fekete-fehér kiállítási anyag központi témája a dunai fák voltak.  Jelenleg aktuálisan a Lyra Könyvesház Torony Galériájában látható egyéni kiállítása. Ezúttal Képriport egy kutyakozmetikából címmel. A tizenhárom képen, ahogy a cím is adja, a főszerepben a kutyák vannak, akik éppen szépítkezésen vesznek részt. Elsőre egyszerűnek tűnhet ez, mármint kutyákat fotózni, de nem az. Egy saját műfaj.

Van egy egyszerű része, az empátia: szeretjük, tiszteljük a kutyáinkat, tiszteletben tartjuk érzéseiket, közös lelki barátságban vagyunk és szeretnénk megörökíteni a szép, együtt töltött pillanatokat, vagy csak úgy önmagát az ebet látni egy képen. Aztán jön a fotózás maga, itt már nagyobb kihívások vannak, például türelemre van szükségünk, mert négylábú kedvenceink nem fognak egy adott szituációban megállni és hallgatni ránk, hogy most mosolyogj, most ugrándozz, pláne, hogy most ne mozogj. Főleg egy olyan helyzetben, mint egy kutyakozmetikusi program. Persze valamivel könnyebb dolga van a fotósnak, ha a kutya már ismert szituációban van, belelazul a programba. Liptai Adrienn kutyaportréi ilyenek: láthatóan szeretik azt a képen megörökített négylábúak, ami történik velük. És hogy épp eközben fotózzák őket? Kit érdekel – akár a gyerekek.

Adrienn a kiállított képeket még akkor készítette a portfoliójába, amikor a kreatív fotózást tanulta. Többet is ki tudott volna tenni a kiállítótérbe, de a hely adottságai ennyit, tizenhárom fotót engedtek. A kutyákkal való kapcsolatáról tudni érdemes, hogy van neki egy Zara nevű kilenc éves border collie fajtájú kutyája.

A kiállítás megnyitón – ahogy azt már a Lyra Könyvesházban megszokhattuk – Németh Árpád festőművész mondta el gondolatait, majd Szabó Barnabás Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitotta meg a tárlatot. ♦