Nagy Julianna: Aboriginal art álomvilágában
Nagy Julianna pontfestőnek már több saját kiállítása volt, többek közt Vácon is. A helyi csoportos tárlatokon is évek óta rendszeresen megjelenik munkáival. Sok szálon kötődik Váchoz, sokan ismerik műveit, valahol tehát őt magát is az alkotásai által. A napokban Balassagyarmaton nyílt egyéni kiállítása az Artéria galéria és klub kiállítóterében.
Fricska Éva, a galéria vezetője köszöntötte a megjelenteket. Majd egy érdekes zenei blokkal vette kezdetét a rendezvény. Nagy Julianna önálló kiállításainak rendszeres és fontos eleme, hogy Ternyák Richárd, aki az ausztrál őslakosok zenei örökségének, hitvilágának, spirituális értékeinek egyik jelentős hazai képviselője. A kiállítás megnyitókon didzseridun, az ausztrál őslakosok fúvós hangszerén ad elő dallamokat. Balassagyarmaton most egy különös dolog történt, ugyanis nemcsak, hogy hallhatta a közönség a jellegzetes hangzást, hanem ezen a kiállítás megnyitón debütált az ősi hangszer egy modernebb, újragondolt, újrafogalmazott változata. Minderről maga a zenész beszélt, de részletesen kitért a hangszer kialakulásának történetére. Ahogy fogalmazott, a didzseridu hangja olyan, mintha a Föld énekét hallanánk.
A kiállítást Paksi Éva oktató, stúdióvezető nyitotta meg, aki tanítja, érti, érzi, nyilván szereti az ősi ausztrál képzőművészetet. Bemutatta az alkotót és persze magát az alkotásokat is részletesen elemezte. „Nagy Julianna számára is fontos a szépség megteremtése, kezdetben fodrászként, majd rajzolásban és kavicsfestészetben is kiteljesedett. Mindez nem véletlen, hiszen édesapja, Nagy János, híres kovácsmester volt, így már gyerekkorát is átszőtte a kézművesség, az alkotó tevékenység példája. Juliannával évekkel ezelőtt egy napon találkozott az utunk” – emlékezett vissza Paksi Éva a kezdetekre. Ugyanis az általa vezetett stúdióba járt Nagy Julianna a testvérével, ahol megismerkedhettek az ausztrál őslakosok művészetével. Ugyanazon a napon találkozott Ternyák Richárddal is, akit, mint az ausztrál spirituális zene hazai képviselőjét hívta meg egy foglalkozásra. Ez egy szép utazás kezdete.
Paksi Éva kifejtette, hogy a balassagyarmati kiállítás ennek az útnak egy szép állomása. A megnyitó ezen pontján tulajdonképpen egy időutazás vette kezdetét. Megtudhattuk, hogy az aboriginal art, az ausztrál őslakosok művészete varázslatos, semmihez nem hasonlítható. Egyszerre ősi és egyszerre modern, kortárs. Hitük szerint őseik óriás kenguruk, gyíkok, emuk és a szivárványkígyó voltak, akik dalaikkal alkották meg a tájat, adtak életet a növényeknek, állatoknak, embereknek. A teremtés után pedig eggyé váltak a Földdel. Hitük szerint az élet egy örök körforgás, amelynek részeként mind az ember, mind a természet állandó pusztulásra van ítélve. Az életük része volt a művészet. Egyszerre volt varázslat és a mindennapjaik megörökítése.
A megnyitón nagy számban résztvevők bepillantást kaptak a technikai részletekbe is. „Az akkori művész palettája egy lapos kő volt. A képeket vörös és sárga és fehér színekkel festették, vagy az ujjbegyükkel, vagy pedig egy letört ággal. Az ausztrál őslakosok művészetének legfőbb témája az álomidő, vagyis a teremtés előtti idő és maga a teremtés folyamata. A létezés egy másik síkja ez.” – mondta Paksi Éva, majd magukról a Balassagyarmaton kiállított alkotásokról beszélt.
Megtudhattuk, hogy Nagy Julianna festményei ezeknek a többezer éves ősi szimbólumoknak és színeknek az átírása. Többnyire nonfiguratívak a képei, szimbólumokkal és ősi színekkel fest. Nyugalom, öröm szépség, szabadság és egyfajta misztikum árad a képeiről. A festmények annyira autentikusak Paksi Éva véleménye szerint, mintha lelki közösség lenne az alkotó és az ausztrál őslakos művészek közt. „Ha a festményeit nézem, újra az imádott Ausztráliában érzem magam, hallom a didzseridu hangját, érzem az álomidőt és együtt vándorlok az őslakosokkal. Nagy Julianna témái változatosak, színei, precíz technikája felismerhetővé teszi az alkotót és az alkotást. Az ausztrál őslakosoknál van egy nagyon fontos és kedves szertartás: ők nem név-, és születésnapot ünnepelnek, hanem ha tanulnak valami új dolgot, megünneplik a tudást. Ezt a tudást Nagy Julianna képei által adja át az alkotásait megtekintőknek.” – zárta végül Paksi Éva.
A kiállítás október 5-ig látható. ♦