Halálfélelme volt, mert otthon hagyta a telefonját – Hódít a „butamobil” a tengeren túl, de mi még ragaszkodunk az okostelefonunkhoz

A fiatalok úgy viszik a nyomógombos telefonokat, mint a cukrot az elmúlt években az Egyesült Államokban. Megnőtt a kereslet a butamobilok iránt. Magyarországon még nem hódít az új trend, de itthon is akadnak olyan fiatalok, akik megváltak okostelefonjuktól, hogy megőrizzék mentális egészségüket, csökkentsék digitális függőségüket, és ellentmondjanak a közösségi médiaplatformok csábításainak.

Nosztalgia és kíváncsiság

Amerikában a fiatalok ezrével veszik a butamobilt, amely elsősorban híváskezdeményezésre és üzenetküldésre alkalmas. A jelenség hátterében különböző motivációk állnak.  Az Y-generáció tagjai, akik annak idején még megtapasztalták a digitális világtól való függetlenséget, szeretnék visszanyerni korábbi szabadságukat. Ők ugyanis nosztalgiával tekintenek a ’90-es évek végére, a 2000-es évek elejére, azokra a boldog időkre, amikor délután még együtt lógtak a haverokkal, és a mobilt leginkább csak arra használták, hogy találkozót beszéljenek meg, vagy értesítsék szüleiket, mikor érnek haza, hova menjenek értük.

A már a képernyő előtt felnőtt Z-generáció pedig szívesen megismerné azt a világot, amelyben még nem terjedt el az okostelefon.

Mindkét generáció tagjai között szép számmal akadnak olyanok is, akik egyszerűen csak felismerték, milyen rossz hatással van az életükre az okostelefon, és mennyi időt elvesz egyéb tevékenységektől.

Justin Bieber, Ed Sheeran – sztárok is likvidálták már okostelefonjukat

A fiatal sztárok között is egyre többen vannak, akik butamobilra váltanak. Justin Bieber kanadai popsztár és Ed Sheeran brit énekes és dalszövegíró már évekkel ezelőtt megtette ezt a lépést. Sheeran így mesélt erről a The Collector’s Edition című podcastben: „Nagyon levert és szomorú voltam a telefonom miatt. Stresszelt, hogy ha kapok egy üzenetet, akkor kötelességem arra válaszolni.” Úgy érzi, óriási tehertől szabadult meg, hogy elhagyta az okostelefont. „Mintha egy fátyol lebbent volna fel. Nem szakítottam meg a kapcsolatot az emberekkel, hanem korlátoztam a velük való érintkezést” – nyilatkozta.

Itthon még ragaszkodnak a fiatalok az okostelefonjukhoz

Magyarországon még nem tapasztalható növekvő igény a butamobilokra. A mobilcégek is elsősorban az idősebb korosztályt célozzák meg a csupán hívásra és üzenetküldésre használható telefonok hirdetésével. Ezért itthon gyakran „nagyitelefonnak” titulálják ezeket a készülékeket, amelyek a fiatalok számára semmiképp sem trendik és vágyott darabok. Többségük elképzelhetetlennek is tartja az életét okostelefon nélkül. A főiskolás Botond úgy érzi, ha nincs vele a mobilja, az olyan, mintha az egyik testrésze hiányozna. „Az okostelefonom hozzám tartozik, nélküle nehezen boldogulnék a mindennapokban, óriási biztonságot ad, hogy velem van” – mondja. A 15 éves Fanni egyszer hagyta otthon a telefonját, valóságos halálfélelmet érzett.

„Egész végig azon stresszeltem, hogy valami váratlan dolog történik, és senkinek sem tudok szólni. Féltem attól is, hogy megharagszanak a barátaim, hogy nem reagálok az üzenetekre” – meséli.

Első fecskék

Annak ellenére, hogy nálunk a fiatalok többsége még az okostelefonra esküszik, akadnak olyanok, akik már megváltak tőle, mert felismerték negatív hatásait és saját függőségüket. A 16 éves gimnazista Zsófi is így tett. Egyrészt már fizikailag rosszul érezte magát, amikor napi több órát telefonozott: szétrobbant a feje, szorongott, semmihez sem volt kedve, miután letette a telefonját. „Főleg utazós és tökéletes lányok életéről szóló, szuperül összevágott videókat nézegettem. Egyszerűen fájt, amikor vissza kellett csöppennem a való életbe, ott ültem a rumlis szobámban, tanulnom kellett volna és sportolni, de semmihez sem volt kedvem”– meséli.

Másrészt rádöbbent arra, mennyi mindenről marad le a való életben, és mennyi mindent nem tud osztálytársairól. – Van, akiről azt sem tudom, hol lakik, van-e testvére, mert az iskolai szünetekben mindenki a telefonját nyomkodja, és alig szólunk egymáshoz, délután viszont beindul a beszélgetés az osztály online csoportjában – mondja, majd így folytatja: – Egy nem létező világba menekülünk, miközben óriási lehetőséget hagyunk ki azzal, hogy nem éljük meg a valódi történéseket, és nem ismerjük meg azokat, akikkel napközben együtt vagyunk.

Végül egy barátnője hatására vált meg okostelefonjától, aki már egy ideje mondogatta, hogy nyomógombos telefonra kellene váltania, mert nem tud tőle tanulni, ám ő mégsem lépte meg.

Zsófi döntése óta óriási változást tapasztal az életében. Sokkal jobban be tudja osztani az idejét.

„Amikor hazaérkezem, rendet rakok, és egyből nekiállok a tanulásnak, sokkal produktívabb vagyok, és frissebbnek érzem magam.”

„Ma már nem az az énidőm, hogy a telefont nyomkodom, hanem kiülök a kertbe, vagy elmegyek sétálni” – meséli. S mit szólnak ehhez a barátai, ismerősei? „Sokan mondják, hogy felnéznek rám emiatt, nekik is szükségük lenne digitális detoxra és arra a plusz öt órára, amennyit a telefon elvesz az életükből, de mégsem merik meglépni” – mondja. Egyedül azt nehezményezik a barátai, hogy nem vesz részt a csetelésekben, amit ő egy percig sem bán, valamint, hogy nehezebb őt elérni, fel kell hívni, vagy SMS-t kell neki írni.

A 15 éves, szintén gimnazista Bogit szülei és testvérei sokat cukkolták, hogy telefonfüggő, és már WC-re sem megy nélküle. Ezért úgy döntött, bebizonyítja, hogy igenis képes lemondani róla. Születésnapjára nyomógombos telefont kért szüleitől. Délelőtt nem érezte hiányát, mivel az iskolában reggel le kell adni a telefont, és csak tanítás után kapják vissza. Délután viszont annál inkább hiányzott. „Az első hetekben nagyon frusztrált, hogy nincs rendes telefonom, állandóan nyúltam volna érte. Azon is pánikoltam, hogy csomó mindenről lemaradok, nem tudok fotókat és videókat készíteni, és elfelejtenek a többiek, mert nem vagyok online, de bizonyítani akartam a szüleimnek” – mesél a kezdetekről.

Aztán ahogy telt az idő, rádöbbent, hogy tulajdonképpen semmiről sem marad le, ugyanis a barátai, ha fontos dologról van szó, felhívják, vagy másnap elmondják a suliban. Kezdetben nehezen foglalta el magát, nem tudott mit kezdeni a hirtelen felszabadult óráival, főleg a divatról, öltözködésről szóló rövid videók hiányoztak neki. Majd visszatért régi hobbijához:

„Elkezdtem újra rajzolni, elsősorban nőket különböző ruhákban. Csomó új ötletem lett, a szüleim és a barátaim is odavannak, milyen kreatív vagyok. Úgy érzem, megtaláltam, mi szeretnék lenni: divattervező” – meséli mosolyogva.

Ami még nagy változás nála, hogy már nem akar állandóan új ruhákat venni. „Korábban nehezen tudtam ellenállni a velem szembejövő csábításoknak, mindig valami új darabra vágytam, amit valakin épp megláttam egy fotón vagy videóban” – mondja. Hogy mennyi ideig fog még tartani nála a digitális detox, nem tudja, de abban biztos, ha egyszer visszatér az okostelefonhoz, jóval kevesebb időt fog online tölteni, mint korábban. Most elég neki, ha olykor a szülei laptopját használja, vagy heti egyszer-kétszer rövid időre elkéri a nővére telefonját. „Ami tényleg csak rövid idő, mert a testvérem nem is adná oda hosszabbra”. Hogy mennyi ideig fog még tartani nála a digitális detox, nem tudja, de abban biztos, ha egyszer visszatér az okostelefonhoz, jóval kevesebb időt fog online tölteni, mint korábban. Most elég neki, ha olykor a szülei laptopját használja, vagy heti egyszer-kétszer rövid időre elkéri a nővére telefonját. „Ami tényleg csak rövid idő, mert a testvérem nem is adná oda hosszabbra” – magyarázza.

Mikor ér el Magyarországra is az új trend? Egyáltalán követni fogják a magyar fiatalok? Vágynak majd butamobilra? Nem tudjuk. De az biztos, hogy már most is sokat tehetünk azért, hogy megőrizzük gyermekeink mentális egészségét, és csökkentsük digitális függőségüket. Az iskolák limitálhatják vagy meg is tilthatják az okostelefonok intézményen belüli használatát, ahogy sokan ezt meg is teszik. Mi, szülők pedig különböző applikációk segítségével korlátozhatjuk gyermekeink online jelenlétét és tevékenységét. (Képmás Magazin/Bodonovich Ágnes – Kép: Freepik ♦