Bombay Bálint kiállítása a Kávézó Galériában

Nem túlzás állítani, hogy a váci művelődési központ Kávézó Galériáját gyakorlatilag ellepték a hüllők, madarak, különféle élőlények. A falakon ugyanis Bombay Bálint természetfestő kiállítása látható, amely az állatok világnapja apropóján nyílt meg.

Dombi Anna megnyitó szavaival kezdődött a rendezvény, elmondta, hogyan ismerte meg az alkotót, aki a több, mint 30 éve működő Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnöke. Oktatóközpontot működtetnek, gyermektáborokat szerveznek. Környezeti nevelés, természetvédelem, hogy csak két példát említsek a legfőbb tevékenységükről. Az úgynevezett terepi környezeti nevelésre is nagy hangsúlyt fektetnek. A nomád természetismereti táborok, a Süni, vagy Sündörgő táborok sok fiatallal szerettette meg a természetet, tanította annak tiszteletére. (A cikk szerzője is részt vett 10 éves korában egy ilyen Süni táborban, amire máig jó szívvel emlékszik vissza.) Dombi Anna méltatta a természetfestőt, a kiállított műveket. A megnyitóbeszédből egy sokoldalú, alázatos, a természet iránt mély tiszteletet tápláló ember képe bontakozott ki. Kérdeztem magát Bombay Bálintot, hogy is van ez?

Honnan jött az ötlet, hogy épp a váci művelődési központban legyen önálló kiállításod?

Nem messze lakom Váctól, ide jár a fiam iskolába, én a piacra… 2018-ban egy természetismereti tábort is tartottam egy barátommal a művelődési központban, szóval van néhány kötődés. Nemrég volt kiállításom a kismarosi művelődési házban, és ennek kapcsán írtam ímélt a környéken több kiállítóhelynek is. A váci művelődési központ is válaszolt.

Volt-e valami koncepció az anyag installálásakor, mi, hova kerüljön?

Mivel a képek méretei, a keretek típusai stb. nagyon vegyesek, a technika pedig igen hasonló, logikus volt, hogy a rendszertanilag összetartozó állatok kerüljenek egy helyre. Ezek után, ami jól mutatott egymás mellett, meg amennyi keretem volt, meg ami kifért, ezek a tényezők befolyásolták.

Hogyan kerültél kapcsolatba a képzőművészettel?

Szüleim képzőművészettel (is) foglalkoznak, így ez mindig jelen volt az életemben, természetes volt kiállításokra járni, rajzolni. 6-8 évesen már Ujhelyi Péter táborába jártam az agárdi madárvártára, itt koponyákat, preparátumokat rajzoltunk. (A madárvártán nyaranta, a hagyományok alapján szerveződő természetismereti táborokat tartanak, melyeken szinte minden turnus teljes létszámmal indul. Új programok, mint a vízitúra és az éjszakai vadles sok-sok élménnyel és tapasztalattal gazdagította a résztvevő fiatalokat – a szerk.)

Milyen kapcsolatod van a természettel, az állatvilággal?

Lenyűgöz mindig. A sok apró részlet, ráadásul az az érzésem, alig ismerünk-értünk belőle valamicskét. Nekem nagyon meghatározó élmények voltak az első Süni táborok, Sumi (Breuer László) karizmatikus személyisége, így hamar eldőlt, hogy valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni. A természettudományos érdeklődés végig kísérte az életemet, talán 10 éves koromtól kezdve körmöltem a fajlistákat, gyűjtöttem a rovarokat, madártollakat, miegymást. 12 évesen már tollhatározókönyvet szerettem volna írni. Érthető módon tanulmányaim is természettudományos vonalon maradtak, munkáim is mind ide köthetők. Madarászok, foglalkozom kétéltűekkel és hüllőkkel, de az ízeltlábúak is bámulatba ejtenek. Az ökológia, a sok kölcsönhatás az élőlények között, ennek az elképesztően bonyolult rendszernek a megismerése érdekel.

Avasd be kérlek az olvasókat a Pangeás életedbe.

Főállásban a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnöke vagyok. Leginkább környezeti neveléssel, természettudományos ismeretterjesztéssel foglalkozunk. Egyesületünk önkénteseivel szervezzük a terepi környezeti nevelésben etalonnak számító, lassan 40 éves múltra visszatekintő, nomád természetismereti gyermektáborokat, a Süni és a Sündörgő táborokat. A Magas-Bakonyban egy pici faluban, Pénzesgyőrött található az egyik szerelmünk, a Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont, amihez létrehoztunk és fenntartunk egy bemutató gazdaságot is. Egyre több tábort szervezünk itt, ahol már eltekintünk a nomád körülményektől és sok túrával, valamint modern eszközök segítségével, interaktív módon folyik az oktatás. BioBlitz rendezvényeket 2017 óta szervezünk országos szinten minden évben, melyek nagy népszerűségnek örvendenek minden alkalommal. A Budakeszi Vadasparkban havi rendszerességgel tartunk természetismereti programokat, foglalkozásokat, de ezen kívül rendszeresen járunk a Fővárosi Állatkertbe, a Farmosi Békamentésre és még rengeteg helyre. Emellett a Dunakanyar Erdei Tanodában tartok erdei iskolai programokat, és kutatásokat is végzek Nemzeti Parkoknak (bagolyköpet-elemzések, kétéltű-és hüllőfelmérések).

Miért fontos a környezeti nevelés?

Mert az emberek, és főleg a gyerekek egyre jobban eltávolodnak a környezettől, a természettől. Mindennapjaink része a rengeteg technika, a digitális világ, a megannyi impulzus.

Azt hiszem, még talán sosem volt annyira szükség kirángatni a gyerekeket a valóságba, mint most. Mi a táborainkban, és egyéb programjainkon is hiszünk benne, hogy az erdőről az erdőben kell mesélni, nem annyira a tantermekben érezzük jól magunkat, hanem kint a természetben. A módszerek kapcsán még fontosnak tartom, hogy hagyjuk a gyerekeket felfedezni, és segítsük őket a megismerésben, vezessük őket.

Hogyan készülnek a képek? Itt technikára, technikákra gondolok, fotók alapján, vagy pusztán megfigyelés útján készülnek a képek?

Általában személyes élmények, kirándulások, madarászások során látok valahogy-valahol egy madarat, egy békát, és az élményt meg szeretném örökíteni. Az ebihalak festése például azért kezdődött, mert meg akartam tanulni meghatározni őket és nem találtam jó képeket, se szakirodalmat. Általában igaz ez az összes munkámra, hogy a megismerés hajt, egyfajta vizuális jegyzetelés ez. A festéshez, rajzoláshoz nálam hozzátartozik, hogy sokat legyek a természetben, a terepen, megfigyeljek. Igyekszem sokat kint is rajzolni, terepen készíteni vázlatokat. Alaposan utánajárok egy-egy élőlénynek, utána olvasok, megnézek videókat, fényképeket, más ábrázolásokat. Előfordul, hogy projekt alapú egy-egy munka, például megrendelést kapok. Az alapos utánajárás ekkor talán még fontosabb.

A könyvről is beszélj, amiben láthatóak a képeid. Ebbe is belemehetnénk jobban, honnan jött ez a könyvtéma? A tartalmába is belemehetnénk mélyebben.

Amikor gyerekekkel túráztam, és nem ismertem fel a pocsolyákban az ebihalakat, és igazán jó szakirodalmat sem találtam, felmerült az igény egy kétéltű lárva-határozóra, ami hasznos útitárs lenne kirándulásokon, táborokban. Valahogy így kezdődött, hogy megírjak, illusztráljak és kiadjak egy Kétéltű határozó könyvet. Nem csak az ebihalak felismeréséhez nyújt segítséget ez a könyv, de útmutatót ad a petecsomók határozásához is. A könyv végig veszi egyedfejlődésüket, és a kifejlett állatok határozására is vállalkozik. Lényegesnek tartottam, hogy a könyvben fényképek helyett saját rajzok és festmények segítsék az állatok megismerését. A festményeken sok esetben jobban megjeleníthetőek a fontosabb határozóbélyegek, mint fényképeken. Ahogy a tudományok és a művészetek is a természet megfigyelésével kezdődtek, így én is egyre jobban megismertem a kétéltűeket egy-egy faj vizsgálgatásával, rajzolásával, megfestésével. Elsődleges célnak az ismeretterjesztést tekintem, de a pontosság iránti igény mellett a művészi és tudományos ábrázolás egymásra találása is előtérbe helyeződött a kötet megalkotásakor. Bár a könyv gerincét valóban a határozókulcsok adják, nem titkolt szándékom volt egyfajta művészeti albumnak is szánni az elkészült művet.

Bízom benne, hogy a kétéltűek megismerésével közelebb kerülünk a megszeretésükhöz, csodálásukhoz, és ezáltal a védelmükhöz is, hiszen egyre gyorsabban változó világunkban bizony őket is veszély fenyegeti. Ezekben a percekben is a kihalás felé sodródik számos fajuk.

Miért tartod fontosnak, hogy rajzokon mutasd meg az élőlényeket és ne, mondjuk fotókon?

A festés, rajzolás által számos olyan dolgot is be lehet mutatni, amit talán fotókon nem, vagy csak nehezen. Nem véletlen, hogy a legtöbb határozókönyv is festményeken, rajzokon mutatja be a fajokat, az egyes morfológiai különbségeket közöttük. Vagy gondoljunk csak az igen nehezen fotózható őslényekre. Számomra ezek mellett a festés egyfajta eszköz a természet megismeréséhez. Azt hiszem, ez a legfőbb mozgatórugó nálam. Szorosan hozzátartozik a megfigyelés, a terepi munka, egy-egy állat vagy növény tanulmányozása.

Mekkora kihívás egy élőlény megfestése?

Ez attól függ. Amolyan ihlet kérdése, de van, ami mindig nehezen megy. Emberek például. A hüllőket kerültem a sok macerás pikkely miatt, de aztán szerettem vele foglalkozni. Kihívás is volt. A halakat nem szeretem. Az is előfordul, hogy egyszerűen egy színnel gyűlik meg a bajom, vannak gondjaim például a zöldekkel. Nehezen nyúlok más technikákhoz is, olaj, akril…, a temperát például kerülöm is.

Milyen terveid vannak a jövővel kapcsolatban?

A kétéltűek megismeréséhez hasonlóan egy hüllőhatározó könyvet is jó lenne megcsinálni. Érdekelnek a tízlábú rákok is, egy madárgyűrűző vizsgát is jó lenne letenni, és szeretnék még utazni, megnézni egzotikus állatokat, növényeket, valami egészen más élőhelyeket, mondjuk egy trópusi esőerdőt…

A kiállítás november 4-ig tekinthető meg. ♦

Bombay Bálint korábbi kiállításai

XLII. Magyar Rovarászati Napok alkalmából kiírt pályázat pályamunkáiból kiállítás 2020. február 21-22.,  Budaörs,  Illyés Gyula Gimnázium

„A Magas-Bakony élővilága” 2022. október 13 – 2023. január 09. MTM (Magyar Természettudományi Múzeum) Bakonyi Természettudományi Múzeum

„Az illusztrációk aranykora 2. – Gerinces állatok ábrázolásai” – itt csak egy tabló volt néhány képpel – 2022. szeptember 29 – 2023. szeptember 05., Fekete István Látogatóközpont

„Mindenféle állatok a Dunakanyarból, és máshonnan is” 2023. szeptember 27 – 2023. október 18., kismarosi művelődési ház

„Bombay Bálint kiállítása az Állatok Világnapja alkalmából”  – 2024. október 4 – november 4., Madách Imre Művelődési Központ Vác ♦