Jurihonjo-ban jártunk – Vendégszerető és segítőkész japán emberekkel találkoztunk

A Vác és Jurihonjo közötti cserediák program során egy különleges lehetőséget kaptunk arra, hogy közelebbről megismerjük Japán egyedülálló kultúráját és hagyományait, valamint betekintést nyerjünk az ottani családok mindennapjaiba. Sok évet kellett várnunk erre az utazásra, de azt gondolom, minden perc várakozás megérte. A Japánban töltött néhány nap alatt számos programon vettünk részt, és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

Csaknem 20 óra repülés és várakozás után érkeztünk meg Tokióba, ahol a helyi tolmács és a szervezők fogadtak minket. Másnap ismét egy repülőút várt ránk, majd a hosszú út után végre megérkeztünk Jurihonjo városába. Este a nyitóünnepségen találkoztunk a fogadó családokkal, majd előadtuk a műsort mellyel a japán résztvevőknek készültünk. A vacsora után pedig az utunk már a családjaink otthonába vezetett.

Első programunkra péntek reggel, egy gyönyörű templomban került sor, ahol bepillantást nyerhettünk a japán kultúra egyik legmélyebb és legnyugodtabb hagyományába, a zen mediációba. Ezt követően kézműves pizzát készítettünk kőkemencében, amit közösen fogyasztottunk el. Sajnos az erős esőzések miatt az árvíz következtében a vonatozás és a vízesés látogatása elmaradt. Helyette ellátogattunk a helyi tűzoltó iskolába, ahol többek között kipróbálhattuk a földrengés szimulátort és a porral oltást is.

A hétvégét a fogadó családokkal töltöttük. Eredetileg egy helyi fesztivál és tűzijáték is szerepelt a programban, viszont az árvíz miatt ezek a rendezvények is elmaradtak. Néhány család ellátogatott a Namahage Múzeumba, ahol a magyar diákok a japánok busójáráshoz hasonló hagyományával ismerkedhettek meg. Más családok origamiztak, többeket pedig Yukatába, azaz hagyományos japán kimonóba öltöztettek. Az elmaradt tűzijátékot pedig kisebb, családias környezetben pótolták be.

Hétfőn a Yuri középiskolába látogattunk, ahol megcsodálhattuk a diákok népzene és néptánc előadásaikat, majd részt vettünk egy kalligráfia és teaszertartás bemutatón is. Délután soba tésztát (a hajdina és a lisztjéből készült, jellegzetesen barnás színű, diós ízű tészta – a szerk.) készítettünk, majd mindenki elkészíthette a saját Honjo-Kokeshi babáját. A napot egy búcsúvacsorával zártuk, ahol megoszthattuk egymással az elmúlt napok élményeit. Másnap reggel könnyes búcsút vettünk a családoktól, majd busz vitt minket a repülőtérre.

Az utolsó két napunk Tokióban telt, ahol megnéztük a város egyik legrégebbi buddhista templomát, a Sensō-jit, majd ellátogattunk egy sintó szentélyhez, a Meiji-jingū-hoz. Szerdán, utolsó programként ellátogattunk az Aquariumba és a Yokohamai Vidámparkba, ahol hullámvasutaztunk, és delfin showt néztünk. Este a Narita repülőtéren szálltunk repülőre, és elindultunk hazafelé.

A legtöbben kicsit tartottunk ettől az utazástól, hiszen Japán kultúrája nagyon eltér a miénktől, és féltünk, véletlenül megsértjük a helyieket, vagy nem tudunk megfelelni a szokásaiknak. Szerencsére azonban ezek a félelmeink szinte egyáltalán nem igazolódtak be, hiszen mindenki nagyon kedves, vendégszerető és segítőkész volt. A nyelvi akadályok ellenére is sikerült barátságokat kötnünk a japán diákokkal, családokkal.

Ez a néhány nap felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. Bár a Japánban töltött idő rövid volt, az ott szerzett élmények egy életre szólnak. (Dallos Dóra, volt „Árpádos” diák – jelenleg orvostanhallgató – élménybeszámolója) ♦