Kertjeink a Toronyban

Régi hagyománya van, amikor a kert és a művészet valamilyen formában kapcsolódik egymáshoz. Egyébként kertművészet, mint olyan, létezik. Több ezer éve. Ezekből tisztán kivehető, kivehető volt, hogy az adott kor embere mit gondolt a kertről, milyen társadalmi viszonyok között gondolkodott a kertjéről, hogyan viszonyult a természethez. A hozzáértők azt is megállapították, hogy a kertművészet milyen hatással volt a művészet, például a képzőművészet világára.

Minden kert más. Ahogy ahány ház, annyi szokás, úgy mondhatnánk, ahány kert, annyi kertész. Nem született mindenki kertésznek, viszont gyakran a nem képzett kertészek is legalább olyan tehetséggel gondoskodnak növényeikről, mint a képzett profik. Így van ez egy Vácon nyílt (nyílt, itt is egy finom áthallás a virágok kapcsán: kinyílik egy virág – megnyílik egy kiállítás) csoportos tárlaton látható képekkel is. Ugyanis ismét csoportos kiállítás látható a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. Tizennégy alkotó műveit láthatjuk, a jelenlegi kiállítási anyag a kertek témakör köré szerveződött. Ez is a kiállítás címe: Kertjeink.

Kert és művészet találkozik itt.  Találhatunk a kiállító nevek között profikat és ahogy már lenni szokott, tehetséges amatőröket is. Az amatőr szónak van ugyan egy negatív kicsengése, de esetünkben arról van szó, hogy nem főállásban festő az illető. Véleményem szerint nincs két egyforma kert, sőt egyetlen kert is a folyamatos változásokról szól, minden pillanata egyedi és megismételhetetlen. Most épp egy olyan évszakban vagyunk, ami a növényvilágban is látványos változásokat hoz, elég csak kimenni a Vác melletti méltán népszerű ligetbe. Ez a változás most talán ott a leginkább szembetűnőbb. A sárga és a barna millió árnyalatát látjuk. Mint egy óriási festőművész palettáját, aki most épp a barnás-arany, sárgás-zöldes színeket részesíti előnyben.

A megnyitóünnepség elején, ahogy az már lenni szokott, Jess Kinga, a Lyra Könyvesház tulajdonosa szólt néhány szót. Ha már Kertjeink a csoportos kiállítás címe, elmondta, hogy számára a kert, az úgynevezett ökokert, éljenek, létezzenek a növények úgy, ahogy szeretnének, magyarán, a kertész nem nyúl bele az ökoszisztémába. Ez is egy lehetőség.

Ahogy már több évtizede, most is Németh Árpád festőművész nyitotta meg a kiállítást. Elmondta, hogy a kert az a szó, ami annyi értelmezést kap, amennyi nekünk testszik. Lehet a kertünk ilyen, vagy olyan, de a múltban volt két, egymáshoz szélsőségesen viszonyuló kertfilozófia. Az egyik a francia kert, amelyik szabályozott, labirintusokkal és nyírott ösvényekkel taglalt. A másik ellenpélda – folytatta Németh Árpád – az úgynevezett angolkert, ott már nagyobb a szabadság, megengedik a növényeknek, hogy úgy nőjenek, ahogy akarnak., ez kissé „dzsungelesebb”, a szabadság jelképe. A festőművész szerint a kiállítás mottója az is lehetne: Műveljük kertjeinket! Miért, is? Azért, mert mindenkinek van egy kertje, egy belső kertje. Változatos anyag jött össze, jól látható, hogy minden kiállító alkotó másként gondolkodik, ha kertről van szó. A kert, mint utópia, kert, mint disztópia, ezen két fogalom körül folytatódott a megnyitó.

Németh Árpád kifejtette, hogy az utópia, amikor például a regényíró elképzel egy olyan jövőt, amelyik más, mint a mostani, de általában jobb jövőt. A disztópia ennek a fordítottja, ez egy baljós jövőnek az elképzelése, egy olyan jövőé, amit negatív jelzőkkel lehet illetni. A kiállításon bemutatott alkotásoknál nem erről van szó, hanem arról, hogy a kert az az ember lelke, „az én házam, az én váram”. Az ember lelke sok mindenben tükröződik, így a kertjében is, ugyanúgy, ahogy az álmaiban is. Mindenki megélte a borús, az olyan álmot, amiből boldogan szakadt ki. Ritkábban, de vannak olyan álmaink is, amik színesek, ahová jó lenne visszatérni, de ezek a kevesebbek.

A megnyitó ezen részén egy kis irodalmi blokk következett, Sógor Márta és Sógor Zsuzsa versét hallhatta a közönség a szerzők előadásában. Itt is a korábban említett utópia és disztópia kapcsán, az irodalom eszközeivel mutatott érzékletes példákat a verselő testvérpár. Két külön költői karakter, két külön költészeti világ. Ellentétes érzelmű elképzeléseiket hallhattuk a kertről.

A megnyitó hangulatát Bonifert Janka fuvolajátéka fokozta.

A kiállítás november 7-ig tekinthető meg. ♦