Kiválóan szerepelt Tamásiban dr. Weixl-Várhegyi László szenior atléta
Tamásiban rendezték meg október 19-20-án a szenior atléták 2024. évi országos bajnokságát, a World Thower Club versenyszámaiban. Az OB-n, 10 éves kortól felfelé, 5 évenkénti korcsoportok szerinti bontásban mérték össze fizikai tudásukat a versenyzők.
Az 1963 óta versenyszerűen atlétizáló dr. Weixl-Várhegyi László, nyugdíjas rendőr alezredes, jelenleg életének 78. évében van, ezért a 75-76-77-78-79 évesek M75-ös korosztályában versenyzett.
Előszálláson született, a jelenleg Verőcén élő szenior atléta a Bp. Honvédban kezdte sportpályafutását, de atlétizált a dunaújvárosi Kohászban, a székesfehérvári Videoton SE-ben és jelenleg a Videoton megszűnése óta az ARAK örökös tagja, mely egyesület létrehozásában maga is részt vett.
László a 2024. évi fedett-pályás OB-n már szerzett 2 ezüst és 1 bronzérmet 60 méteres síkfutásban, távolugrásban és súlylökésben, de fő versenyszáma a dobószámok közül is a kalapácsvetés, a nehézkalapácsvetés, valamint a kalapácsvetéshez hasonló WTC dobószámok.
78 évesen is dolgozik, mint diplomás táplálkozási-életmód tanácsadó és terapeuta-természetgyógyász. 40 évesen lett vegetáriánus, ezután kezdte elérni egyre jobb eredményeit, sportszereplései által. 25 éve pedig, már a nullás vércsoportja szerint vegetáriánus. Életmódjával és táplálkozásával, bizonyítja, hogy idősebb korban is megőrizhetjük szellemi, fizikai kondícióinkat, főleg ha vegetáriánusan, laktózmentesen, glukózmentesen, vércsoport szerint táplálkozunk.
Ez a bizonyítás idén is sikerült, mert az Országos Bajnokságon, 6 versenyszámban is indult, továbbá diszkoszvetésben és súlylökésben is bronzérmet szerzett.
100 méteres síkfutásban és távolugrásban pedig ezüstérmeket.
Fő versenyszámaiban megszerezte életének 95. OB aranyérmét kalapácsvetésben és a 96. OB aranyérmét nehézkalapácsvetésben.
Az első OB-i aranyérmét 1968-ban a Bp. Honvéd sportolójaként szerezte.
Idén október 19-20-án Tamásiban lett megrendezve a különleges dobószámok országos bajnoksága, ahol antik diszkoszvetésben megszerezte élete 97. magyar bajnoki címét, nehéz-diszkoszvetésben a 98. aranyérmét, merevnyelű kalapácsvetésben, a 99. országos bajnoki címét, egykezes láncos kalapácsvetésben, pedig a 100.-at!.
Indult még kalapácsvetés hárompróbában is, melyet szintén megnyert és ez lett életének 101. országos bajnoki címe, aranyérme.
Érdekesség: ellenfele azt mondta, azért tudta csak legyőzni, mert fiatalabb nála, ugyanis a korosztályonkénti 5 évnél sokat számít, hogy valaki a korcsoportja (M75) elején van, vagy a végén van.
László megkérdezte mikor született és ellenfele azt mondta: 1947. március 18-án, erre László: „tényleg fiatalabb vagyok pár héttel, mert 1947. április 10-én születtem.”
László, amikor betöltötte a 70. életévét, akkor az M70-esek korcsoportjában versenyzett és kiment a Németországban megrendezett Európa Bajnokságra, ahol 5 versenyszámban indult és mind az ötben nyert és csak ezen a versenyén 5 Európa bajnoki aranyérmet szerzett a már meglévők, a 10 világbajnoki és egy szenior olimpiai bajnoki aranyérme mellé.
Tamásiban indult 6 versenyszámban is, és megvédte korábbi országos bajnoki címét, a nyeles labda vetésben és ezzel megszerezte élete 102. magyar bajnoki címét, aranyérmét a sok ezüst és bronzérem mellé.
Kérdeztem tőle, hogyan szerette meg a sportot és a versenyzést?
Amikor az előszállási általános iskola 4. osztályát kezdte, 1956-ban, akkor kapta meg a szülőfaluja azt a szép általános iskolát, amely ma is megfelel a mai kor követelményeinek. Ebben az iskolában csodálatos tornaterem volt és itt először a kosárlabdát, majd a kézilabdázást kedvelte meg. Már akkor jó erőseket tudott a labdával dobálni, mert osztálytársának, Kisfalusi Tibornak az apja, Kisfalusi Pál volt a falu kovácsmestere és a Weixl család barátja.
Pali bácsi különböző dobó súlyokat kovácsolt, és a kovácsműhelytől nem messze a Hunyadi utcában dobóversenyeket rendeztek, ahol részt vettek még Kisfalusi László, Weixl István és Szer László is, ők hárman osztálytársak voltak, 2 évvel nagyobb osztályban. A súlyokat dobálták egy kézzel, két kézzel, fej felett, láb között, előre és hátra is.
Így maradt meg Weixl Lászlóban a dobóatlétika szeretete, melyet a kispesti középiskolában is bizonyított, ahol Keresztes Vili bácsi a testnevelő tanára javasolta, hogy a Bp. Honvédba járjon sportolni, mert akkor is és most is nekik van a legerősebb atléta csapatuk.
Így kezdődött Weixl-Várhegyi László atléta pályafutása 1963-ban, amely ma is tart, melyet nem szeretne abbahagyni, mert ma is csodálja a 80-85, 90-95 év feletti veterán atlétákat.
Nagyon sok jó magyar szenior atléta rendelkezik világ- és Európa versenyeken szerzett bajnoki címekkel, de tudomásunk szerint, mégsem támogatja őket a Magyar Atlétikai Szövetség. (Árvai Attila) ♦