Köztünk élő – nem hétköznapi – emberek: Iványi Károlyné

Szinte minden váci ismeri a nevét, de sokan nem csak a nevét, hanem őt is, az embert. Én még gyerekkoromból, amikor a Földváry téren laktunk, hozzájuk hasonlóan. Mások a kultúra, a kulturális rendezvények miatt kerültek vele kapcsolatba, de több művész is barátjának nevezheti őt. Ő nem más, mint Iványi Károlyné, akit legtöbben Irénnek vagy Irénkének hívunk.

Több, mint tíz éve vonult nyugdíjba a Madách Imre Művelődési Központ éléről. Ha ma belép az intézmény ajtaján, nem csapja meg a nosztalgia szele?

Tizenöt évet töltöttem el az intézményben, kezdtem, mint gyermekprogram szervező, voltam igazgatóhelyettes és igazgatóként fejeztem be a munkát. Néhány évig nem jártam a művelődési központban, de 2020 óta bármikor, amikor belépek, kicsit olyan érzésem van, hogy „hazajöttem”. Főleg amióta a volt helyettesem, Laczi Sarolta vezeti az intézményt, és a szakmai csapatban többen dolgoznak azok közül, akiket még én vettem fel. Látom a közös munkánk folytatását, a szakmai színvonal megtartását.

Ha ennyire szerette a hivatását, miért hagyta abba? Hiszen lett volna lehetősége még a folytatásra.

Új polgármester és új testület kezdte meg 2010-ben a munkáját. Az én igazgatói megbízatásom 2011-ben járt le, így újra elindultam az intézmény vezetéséért, és kétharmaddal meg is nyertem, bizalmat kaptam a FIDESZ-KDNP-s városi vezetéstől, hogy folytassam a munkát. A mindennapokban azonban másként alakul a helyzet – elsősorban a polgármester részéről, – ezért úgy éreztem, nem lesz jó az intézménynek, ha én maradok, és nekem sem. Mindig is határozott elképzeléseim voltak a vezetői munkáról, nagyon sok eredményt értünk el, az irányítást szerettem kézben tartani. Erre akkor nem láttam a garanciát, ezért azt gondoltam, akkor teszek jót mindenkinek, ha kiszállok, így választottam a 40 éves nyugdíjazási formát.

Az elmúlt időszakban sem pihent. Korábban egy művészeti galériát is vezetett, és kulturális rendezvényeket szervezett kisebb településeken. Hogy élte meg ezt az időszakot?

Nem volt időm azon gondolkozni, hogyan fogom tölteni a nyugdíjas éveket, mert szinte rögtön megtaláltak azok a barátok, akik segítségemre voltak abban, hogy elfoglaljam magam. Csörögben, Bánkon szerveztem önkormányzati rendezvényeket, folytattam a Harmonika szerelmesei gálaműsorokat, és létrehoztam a V’14 Art Galériát Vác belvárosában.

Erre nagyon büszke vagyok, a váci és Vác környéki művészek, festők, irodalomkedvelők, zenészek találkozóhelye lett. Itt alakult meg a Váci Költők Baráti Társasága is. Sok nevet sorolhatnék, akik kiállítottak, segítettek, támogattak ebben a munkában, de – magam is meglepődtem amikor most visszanéztem a galéria 5 évét – nagyon sok kiváló emberrel voltam kapcsolatban, csak pár név: Németh Árpád, Orvos András, Debreczeni Zsófi, Szottfried Zsófi, Detkovics Anikó, Bardócz Lajos, Hámor Szabolcs, Dóra Ádám, Garay Nagy Norbert, Pápay Eszter. Szakmai segítőm, a kiállítások kurátora, Mester Borbála volt, sok segítséget kaptam Papp László műgyűjtőtől, és barátaimtól is. Ez olyan galéria volt, ahol kiadásom volt, de bevételem nem. A férjem támogatásával és azokkal, akik segítségemre voltak végig, teljesen ingyen csináltuk. Nagyon jó érzés volt, hogy ezzel a lehetőséggel támogathattuk a kortárs művészeket. Öt év alatt 20-25 kiállítás rendeztünk, egyéni, csoportos, híres és kevésbé híres művészeknek. Ekkor léptem be a SZAVAD Egyesületbe, ahová Matkovich Ilona elnök hívott meg. Itt egy nagyon lelkes, kultúraszerető közösség tagja lettem. Dr. Chikán Csaba, a Mozgáskorlátozott Egyesület elnöke – SZAVAD tag – kért meg, hogy segítsek a Mozgáskorlátozottak Egyesületénél a kulturális programok szervezésében, így kezdtem el önkéntesként segíteni.

Említette Matkovich Ilona nevét. Amikor 2019-ben polgármester lett felkérte, hogy mint kabinetfőnök segítse a munkáját. Azonnal igent mondott?

Matkovich Ilonát közel húsz éve ismerem, még igazgatóként dolgoztam a művelődési központban, ő pedig rendszeres látogatója volt az intézménynek. Könyvei kapcsán kezdtük el a közös munkát, először az intézményben, később a SZAVAD Egyesületben. Megkért, hogy legyek segítségére a könyvei bemutatásában. Kezdetét vette egy nagyon jó hangulatú, zenés irodalmi est szervezése a környék településein. Végigkövettem közéleti, újságírói tevékenységét, képviselői munkáját, így aztán sokat beszélgettünk kultúráról, közéletről. Hasonlóan látunk sok mindent, nem csak a problémákat, hanem a megoldásokat is. Így, amikor elindult polgármesternek a SZAVAD színeiben, segítettem és drukkoltam, hogy legyen egy civil, közösségi munkát végző, kultúrát szerető nő a város első embere, akinek van víziója arról, hogy milyen várost épít, ha megválasztják, és ez sikerült.

Visszaemlékezve az öt évvel ezelőtti beszélgetésünkre, igent mondtam elsőre, de nem öt évre, gondoltam egy-két évet vállalok. Annál is inkább mert azt tudtam, hogy mi vár egy kezdő polgármesterre, és azt, hogy szüksége lesz segítségre. Igazából nem sok fogalmam volt a kabinetfőnöki munkáról, de a szakmámból eredően sok mindent csináltam már, kihívásként éltem meg. Gyorsan eltelt az első ciklus, és végigcsináltuk az öt évet. A 2024-es önkormányzati választást a kampánycsapat tagjaként segítettem. Matkovich Ilona és az Összefogás újból bizalmat kapott, és folytatjuk a közös munkát, amit én addig szeretnék végezni, amíg szükség lesz arra a tapasztalatra, amit közben megszereztem, és amivel a sikereinkhez hozzájárultam. Sokat jelent nekem, hogy a város kulturális életéért tehetek, szakmai ismereteimet hasznosíthatom.

Azt, hogy bizalmat, lehetőséget kaptam, akkor, amikor már azt gondoltam, hogy az aktív munkát befejeztem, köszönöm Matkovich Ilonának, és azoknak, akik ebben őt támogatták.

Hogyan látja, mennyire befolyásolja a politika a kultúrát?

Tapasztaljuk, hogy átpolitizálódott nagyon az életünk, végletekben gondolkodunk. A kultúra szerencsére pont az a terület, ahol ezzel nem kell foglalkozni, ezt fel lehet oldani, lehet együttműködni, hamar kialakulnak a kapcsolatok, én mindig erre törekedtem. A kulturális értékek megteremtése, az alkotás folyamata, a közönséggel együtt megélni a befogadást, a közösségi élményt, ez a feladata a szervezőnek. Én ezt viszem tovább az életben, bármilyen területen is dolgozom, több ami összeköti az embereket, mint ami szétválasztja. A kultúra pedig pont ilyen.

Korábban azt nyilatkozta valahol, amikor átvette a Vác Város Művelődéséért díjat, bízik benne, hogy még tudja kamatoztatni a szakmai tudását a város érdekében. Megvalósult ez a vágya?

Ezt a díjat 2014 januárjában a magyar kultúra napján vehettem át Mokánszky Zoltán akkori alpolgármester és dr. Schmuczer Istvánné bizottság elnöktől. Igen, megvalósult a vágyam, jobban is mint gondoltam. A most megalakult testület beválasztott az Emberi Kapcsolatok Bizottságába külső tagnak, és a Madách Imre Művelődési Központ felügyelő bizottsága tagjának. Igyekszem az eskü szerint végezni munkámat, vallom én is, hogy minden nap azon kell dolgozni, hogy a világot jobb hellyé tegyük, de legalábbis a városunkat.

Vácon sokan ismerik a nevét, de a lánya, Orsolya ezen is túlnőtt, hiszen ő országszerte népszerű. Mennyi időt tud a munka mellett a családdal tölteni?

Szülőként büszke vagyok gyermekeinkre, Orsolyára azért, mert több könyve is megjelent, olyan témában, ami sok nőt érint és egy élethelyzetben segítségükre lehet ezzel a könyvvel. Nagyon fontos nekem a család, férjem, lányom, fiam mindig az ő támogatásukkal vágtam bele új feladatokba. Most a szabadidő, munkaidő nem igazán választható szét, de ezen szeretnék változtatni majd, és sokkal többet időt együtt tölteni velük. Amit legjobban szeretek a munkám mellett, az az utazás és itt még vannak bakancslistás helyek. (A címlapfotó 2019-ben készült, amikor Iványi Károlyné átvette a Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének Szívember díját.) ♦