A politikai és kommunikációs önvédelemről – Az önkormányzatok tényleges hatalmi centrumok

A mai napig teoretikus és politikai vita tárgya, hogy a helyi önkormányzatok hol és hogyan helyezkednek el (helyezkedjenek el) a hatalommegosztás rendszerében. Lényegében a három hatalmi ág – a törvényhozás (parlament, helyi önkormányzat), a végrehajtó hatalom (közigazgatás) és az igazságszolgáltatás (alkotmánybíróság, bírói szervek, ügyészség) – melletti tényleges hatalmi centrumok.

Szerepkörük összetett: egyrészt a végrehajtó hatalmi ág egységei, másrészt a helyi népképviselet letéteményesei, autonóm struktúrák önálló szabályalkotással. A lokális közösségi érdekek megjelenítésével, védelmével a hatalom egyik legfontosabb demokratikus ellensúlyát képezik. Az illiberális rezsim kíméletlenül törekszik minden külső és belső kontroll felszámolására, a helyi közösségeket képviselő önkormányzatokat hatás- és feladatköreik, finanszírozási forrásaik szűkítésével, intézményeik megtizedelésével, önállóságuk lefaragásával kényszeríti a pártkormány feltétel nélküli kiszolgálására.

XI. Pius pápa „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikájáról

A mai pártállami, egyházpolitikai viszonyok között skandalum előhozakodni XI. Pius pápa 1931-ben kiadott „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikájával, amelyben kifejti a szubszidiaritás és a szolidaritás katolikus elvét. Áthallásos, hogy az akkori, formálódó totalitárius rendszerrel szemben síkraszáll a közösségek államot ellenőrző szerepe mellett. Rögzíti, a közhatalomnak alulról kell épülnie, rendeltetése az egyének és közösségek helyzetbe hozása, hogy képessé váljanak a társadalmat integráló szerep betöltésére, az egymásról való gondoskodásra. Az állam csak akkor vehet részt a közösségi funkciók ellátásában, ha arra az egyén és közösségei nem képesek. Amennyiben egy feladat helyben megoldható, arról nem dönthet magasabb szint. A szubszidiaritás elve tehát a társadalom által ellenőrzött és korlátozott hatalom szisztémájáról és a decentralizációról szól. Mindez botrányosan hangzik a Fidesz-féle állampárt-államhatalom és az egyházak összefonódásának mai korszakában, amikor az Alaptörvény lényegében felszámolta az önkormányzatok alapjogait, a hatalom kiüresítette az autonómia, a gazdasági önállóság és a szubszidiaritás tartalmát. Ez Vác esetében is látványosan megmutatkozik, például az alap- és középfokú oktatás, az egészségügyi ellátórendszerek, az építésügyi hatósági jogkörök, a jegyző hatáskörei, valamint számos egyéb kormányzati korlátozó intézkedés vonatkozásában.

Védekezés az önkormányzat-ellenes politika és propaganda ellen  

A központi hatalomkoncentráció fontos eleme az önkormányzati funkciók jelentős részének bekebelezése. Ennek következtében Vácott is súlyosan sérül a helyi népképviselet intézménye, csökken a város társadalmának érdekérvényesítő képessége, a városvezetés tekintélye, lobbi ereje, a városháza apparátusának és cégeinek elismertsége, kapacitása. Mindezt megfejeli a hatalom berkeiből indított végtelenített politikai és kommunikációs attak, amely az ellenzéki vezetésű önkormányzat lejáratására, a váci népek egymásra uszítására, megosztására irányul. A város politikai közéletének, nyilvánosságának uralását célzó fideszes törekvéseknek – ellentétben az önkormányzat lehetőségeivel – korlátlan politikai és pénzügyi háttere van, gondoljunk az itt is csontig hatoló országos propagandamédiára, a helyi internetes platformokra, nyomtatott anyagokra, és a Fidesz-közeli, jobbára egyházi vonatkozású közösségépítés közvélemény-formáló hatásaira.

Az újraválasztott városvezetésnek a váci polgárság egészének érdekeit kell szem előtt tartania. Kötelessége, hogy a város közügyeiről, az önkormányzat működéséről a jogszabályokat betartva folyamatos tájékoztatást adjon. Ugyanakkor az is kötelessége, hogy a városépítésért és az önkormányzati eszmeiségért felelősséget viselő hatalmi centrumként a választásokon rábízott közjavakat megvédje, ennek érdekében kiépítse és működtesse azt a kommunikációs rendszert, amely ellensúlyozni képes a város autonómiája, gazdasági érdekei ellen dolgozó propagandagépezetet, agitátor-hálózatot. Joga van a politikai és kommunikációs önvédelemre. A városirányítás-körüli politikai harc fő csatatere a kommunikáció lett. Az erőviszonyok nyilvánvalóan egyenlőtlenek, a jobboldal durva fölényét mutatják. Ebben a helyzetben az a felvetés, hogy a városvezetés csökkentse a kommunikációs költségvetést, azaz „tegye le a fegyvert és meneküljön”, az „Összefogást” alkotó képviselő-testületi többség tagjaitól egységbontó hiba, a jobboldali frakciótól ügyes, cinikus próbálkozás. A váci nyilvánosság jelenlegi, fideszpolitikai vírusokkal átitatott, szennyezett viszonyai között az önkormányzati kommunikáció politikai elhajlásáról szóló vélekedések értelmezhetetlenek.

Hatalmi agitátorok

Az elmúlt választási ciklusban a városi képviselő-testület működésére – minden kívülről-belülről generált konfliktus ellenére – a stabilitás volt a jellemző, köszönhetően annak, hogy a testületi többség egyben tudott maradni, nem borította fel „pártütés” vagy egyéb körülmény. Az ellenzéki jobboldali frakció hozta a kötelezőt: a permanens obstrukciót, ami az előjelek alapján erre az öt évre is kinéz. Mivel a párthatalom a jövőben sem fogja lazítani a politikai-pénzügyi-kommunikációs fojtófogást az önkormányzaton, az új testület hatalmi agitátorai sem játszhatják el az őszinte városvédők szerepét.

Pedig jó lenne már végre egy kis béke, egy kis együttműködés, egy kis fenntartás nélküli közös öröm. (E. D.) ♦