Kolodko Júlia: Az identitás diffúziója
Kolodko Júliának Vácon legutóbb tavaly volt önálló kiállítása, akkor a Margaréta Kávéházban. Jelenleg a művelődési központ Kávézó Galériájában tekintheti meg a közönség a festményeit.
Összehasonlítva az akkori és a mostani műveit, jól érzékelhető a változás Júlia képzőművészeti pályáján. Magát az alkotót kérdeztem a jelenlegi kiállítás kapcsán. Kezdjük mindjárt a tárlat címével, Az identitás diffúziója. Júlia elmondta, hogy a diffúziót ebben az esetben úgy határozhatjuk meg, mint a különböző, egymással kölcsönhatásban lévő kultúrák jelenségeinek terjedésének folyamatát. Azt, ahogyan egymásra hatnak a különböző kultúrák. Úgy vélekedett a festőművész, hogy a kulturális elemek eredete földrajzi vonatkozású, hiszen mindegyik egy adott földrajzi régióból származik. Kifejtette még, hogy a kultúra fejlődésének legfontosabb tényezői a kölcsönzésekhez, transzferekhez, elemeinek kombinációihoz kapcsolódnak. Vagyis jelen esetben Júlia a diffúzió eleme, a kiállítás pedig egyfajta „elempárbeszéd”. A művek csak a hátoldalon vannak aláírva, hogy a néző is párbeszédbe tudjon lépni az alkotással.
A kiállítást Németh Árpád festőművész nyitotta meg. Megnyitó beszédében rámutatott, hogy Erik Erikson fejlődés-pszichológus fejtette ki a diffúzió, mint fogalom tartalmát: a személyiség örök küzdelme a stabil önérzetért. Életünk örök változásai okoznak örök hiányérzetet és késztetést az identitásváltásra. A művész számára pedig a művészi önmegvalósításra törekvés adja ennek a tartalmát. Németh Árpád szerint Kolodko Júlia speciális helyzetben van azáltal, hogy az ukrán kulturális közegből egy másik kultúra, jelesül a magyar kultúra világába került. Képzettsége – művészeti tanulmányai – minden alapot megadnak a sikeres alkotói pálya kibontakozásához, de ez nála is, mint minden alkotónál küzdelemmel jár.
Ez a második bemutatkozása Vácon és jól látható változás, érlelődés mutatkozik a kiállítás anyagában – fogalmazott a felszólaló, majd hozzátette: Júlia lírai, meditatív világot épít, amelyben szabad terepe van a néző asszociációinak is. Színek, árnyalatok, formai áttűnések, gondolati sejtetések jelennek meg a képeken, amelyek egy fiatal művész fejlődésének újabb stációját képezik. Új utak nyílnak számára és mint a fa az ágait, úgy növeszti munkásságát egyre felfelé törekedve.
Kérdésemre Júlia elmondta, a 2024-es évet a festészet terén való kísérletezésnek szánta. Ezúttal különleges ihletet kapott a színekkel való munkához. Minden művészet időt és erőfeszítést igényel számára, de a festészettel sajátos szimbiózis alakult ki, így viszonylag rövid idő alatt alkotta meg a kiállításon bemutatott műveket. Beavatott még, hogy a két kiállítás (2023 – Margaréta Kávéház és a jelenlegi) között egy másik érdekes kiállítást is készített. Egy számára igen kedvelt helyen, a kismarosi Béke Pékség és Bistro-ban, 2024 februárjában egy különleges képzőművészeti projekt valósult meg és került a nyilvánosság elé. Ha már pékség, a kiállított alkotások alapja minden esetben rosta volt, ezekre készültek különböző képek. Így váltak a használati tárgyak műalkotásokká. Ez is egyfajta diffúzió. Egyébként a festőművész Moldovában született, a képzőművészeti iskoláit Ungváron és Kijevben végezte el, ezeken a főiskolákon alapos képzésben részesült.
A Kávézó Galériában látható festmények kapcsán az alkotótól megtudtam, hogy a kiállítási anyag az elmúlt időszakban átélt érzések és állapotok keresztmetszete. Minden alkotás valamilyen élmény tükre, a hangulat első pillanata, például egy utazás során. Vagy egy álom tükröződése, vagy filmnézés utáni érzelmek hatottak Kolodko Júliára. A szín, annak kombinációja és kontrasztjai meghatározóak voltak az alkotói kísérletben. Valamennyi alkotás vászonra, akrilfestékekkel készült, de bizonyos műveknél – az előző kiállításhoz hasonlóan – vegyes technikát és kollázstechnikát használt.
Kíváncsi voltam arra is, hogy a mi minden mással foglalkozik Júlia, amikor épp nem fest. A festészet mellett van egy rajzstúdiója is, ahol művészetet és kreatív fejlesztést tanít gyerekeknek és felnőttekkel. Ezeken kívül időről időre belső dekorációkat is készít. A kiállításmegnyitón Scsur Alexander működött közre szaxofonon.
Az identitás diffúziója az év utolsó napjáig látható. ♦