A magyar válogatott játékos őszinte vallomása: Ott tartottam, hogy abba akarom hagyni a kézilabdázást
A Vác női kézilabdacsapatának játékosa, Háfra Noémi az elmúlt években rengeteg nehézséggel küzdött meg. Egy ponton azon is elgondolkozott, hogy felhagy a profi sportolással…
Egészen biztos, hogy a 2018-ban U20-as női kézilabda-világbajnokságon győztes magyar csapat tagjaként, és az álomcsapatban is helyet kapó Háfra Noémi nem ilyen karriert jósolt magának hét éve. Az átlövő a Győri ETO-hoz 2021-ben csatlakozott a nagy rivális Ferencvárostól. A kevés játéklehetőség miatt viszont gyorsan jött a váltás: a dán Odenséhez került kölcsönbe, ahol súlyos térdsérülés miatt az egész idényt ki kellett hagynia. A rehabilitációja második felét már Győrben végezte, közben a kisalföldi klub bejelentette, hogy a 2023–2024-es évadot már a montenegrói Buducsnoszt Podgoricában tölti, de ez sem sikerült jól. A folyamatos kudarcok pedig a német Bietigheimnél (azóta már Ludwigsburg az együttes neve) sem értek véget. S így jutunk el 2024 októberébe, amikor Háfra visszatért Magyarországra, a Váchoz.
Erről a küzdelmes légiós időszakról most a magyar válogatott kézilabdás őszintén beszélt a ChampSport ügynökség által készített interjúban – olvasható a sportal.blikk.hu-n.
Tavaly augusztusban (ekkor Németországban játszott – a szerk.) jött a töréspont, addig még szépen tűrtem a mellőzést. Az alapozás során a bal szélre kerültem, mert a szélsők éppen sérültek voltak. Próbáltam nem mutatni, hogy megalázó számomra. Az egyik felkészülési meccsen én lőttem az utolsó gólt, a következő videózásnál annyit mondott az edző, hogy jól megoldottam a posztot. Aztán kerülgettük egymást egy ideig, talán egy hétig is halogatta a személyes beszélgetést, végül a Győr elleni meccs előtt került rá sor. Addigra már teljesen elvesztettem a motivációmat, és ott tartottam, hogy abba akarom hagyni a kézilabdázást. Úgy voltam vele, hogy már nincs erőm bármiből is visszajönni. Csak a rosszat láttam, hogy nem bíznak bennem és az utolsó helyen kezelnek mindenhol. Azért is viselt meg ennyire, mert nem tudtam magamban hová tenni, nem tudtam, miért kapom sorra a pofonokat az élettől…
Az első osztályban a hetedik helyen álló Váccal kapcsolatban azonban sokkal pozitívabb volt: „Amint megérkeztem ide, újra erő költözött belém.” (sportal.blikk.hu – Fotó: vacinkse.hu ♦