Bodor Zoltán: Ablakok és kilátások
Ablakok és kilátások címmel nyílt meg Bodor Zoltán festőművész kiállítása a művelődési központ Emeleti Galériájában. A rendezvény a magyar kultúra napja apropóján került megrendezésre. Impozáns anyagot vonultat fel az alkotó, harmincöt alkotás látható a kiállítótérben, akvarell és olajképek egy kivétellel, ami szénrajz, ami feleségét és az akkor még kisgyermek fiát ábrázolja.
Kérdésemre elmondta, hogy gyakran ábrázolja családtagjait. Ezen kívül jellemző rá még az ablakábrázolás, utcarészletek megmutatása, természetközeli témák vásznon való megfogalmazása. Festményei között sétálva beszélgettünk. Elmondta, hogy nagymarosi műteremében is szeret dolgozni, de ha az idő megengedi, akkor a szabadban.
Szóba került persze festészetének gyakorlati része is. A nemrég tartott ünnepélyes kiállításmegnyitó óta nem festett, inkább kisebb rajzokat készített. Van persze festménye a műteremben, ami nincs kész, azon dolgozik tovább. Itt beavatott egy érdekességbe. Ugyanis minden alkotónak vannak jól sikerült és az érzése szerint nem annyira jól sikerült képei, amihez akár több évtized múlva is hozzányúl, javítja. Itt nyert számomra megállapítást, amit már oly gyakran éreztem festőművészekkel beszélgetve, van úgy, hogy egy kép sosincs kész. Mindig lehet még hozzáadni. Jelenleg egy olyan képen dolgozik, amely egy szobabelsőt ábrázol. Ilyen témából egyébként több is látható a jelenlegi, váci tárlaton.
A képek témáinak jó része egyébként a festőművész műteremablakából látható. Valahol ezért is a kiállítás címe: Ablakok és kilátások. Egyébiránt jellemző Bodor Zoltán festőművészre az ablak, mint téma ábrázolása. Említettem, hogy a nagymarosi műterméből az ablakból rengeteg téma később a festővásznon köszönt vissza, de azért ennél – mint mondta – többről van szó. Ugyanis korábban négy évig Budapesten lakott, ahol az ablakból ablakokat látott. Ilyen utcarészletek is több képen feltűnnek az Emeleti Galériában. Elmondása szerint este a leginkább ideális ilyen témákat festeni, ugyanis ilyenkor vannak a legalkalmasabb fényviszonyok. Hozzátette még, hogy ez az ablak téma, igazából kitágítható, hiszen például az ember szeme is egy ablak. Minden kép, amit egy festőművész fest, egy ablak, amin keresztül belelátunk a festő belső világába.
A figurális képeken, ahogy említettem családtagok, közeli ismerősök láthatóak. Látható egy akt is, amit a Gyulai Művésztelepen készített. Ennél a műnél láthatóak is a műtermi körülmények. Fontosnak tartja, hogy egy aktot úgy kell ábrázolni, hogy lehetőleg műtermi körülmények között legyen az alak egy speciális helyzetben, kihagyva belőle az olcsó erotikát. Számos képen utcaneveket láthatunk a kiállításon. Ezzel kapcsoltban az alkotó elmondta, hogy egy részük makói utcák. Ugyanis nyáron eltölt két-három hetet a Makói Művésztelepen. Ahogy fogalmazott, nagyon szép látványok vannak ott, a fény- és árnyékjátékok teljesen egyediek. Ebből fakad, hogy több kiállított képcím esetében pontosan meg van adva a helyszín.
Az anyaghasználattal kapcsolatban Bodor Zoltán kérdésemre elmondta, hogy az akvarell esetében kevés anyag fogy az alkotás folyamata közben. Az ilyen képek általában természetükből adódóan világos tónusúak, ami nagyon passzol a nyári délelőtt derűjéhez. Ez a derű több képén visszaköszön. Az olajfestészet más, ha természet utáni festészetről van szó – ami Bodor Zoltánt inkább érdekli – ott a tónusmélységeket, színmélységeket jobban meg lehet adni. Ahogy fogalmazott, az akvarell esetében azt szokta gondolni: „festek valami mást a látvány helyett”. Halványabb ugyan az akvarell, de ettől függetlenül nagyon sok előnye van az alkotó szerint, jelentős szín és tónusgazdagságot lehet elérni.
A Makói és Gyulai Művésztelepnek évtizedek óta résztvevője. Ezek azért is fontosak számára, mert az ilyen művészeti telepek szellemi műhelyek is, hasonló felfogásban alkotó művészek alkotóhelye. Életében számos földrajzi pont volt meghatározó. Budapest, Szeged, Berkenye és jelenleg Nagymaros. A legnagyobb váltás az volt, amikor a családjával Szegedről Berkenyére költöztek, ekkor át kellett szervezni a család életét. Orvosi illusztrációkat készít már negyven éve. A grafikai munka miatt Szegedről nehezebb volt feljárni Budapestre a kiadóba, mint Berkenyéről.
Bodor Zoltán orvosi egyetemet végzett. Az egyetemi tanulmányok elején már rajzolt. Ahogy mondja, eleve festőnek készült már az egyetemi évek alatt is. Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont a festészet? Elmondta, azért, mert a képek a színek érintették meg a legjobban. Úgy érezte, erre kell mennie. Megérzésre történt a választás. Balogh Gyula festőművész volt a mestere, akire szívesen emlékszik vissza. Számos önálló tárlata volt már, gyakran szerepelt országos kiállításokon, több szakmai díjat kapott.
A váci kiállítótérben hétfőtől szombatig, március 1-ig láthatóak művei. ♦