Egy Vác környéki család kalandjai 8 kilométerre a tűzvésztől

Sohasem látott nagy tűzvész pusztít Amerikában, Los Angeles megyében, ahol már több mint 150 ezer embernek kellett elhagynia otthonát.  A tűzoltók továbbra is küzdenek, hogy megfékezzék a tomboló tüzeket, amelyben a hatóságok szerint vasárnapig legalább tizenhatan vesztették életüket – szólnak a friss hírek.

A kétgyerekes, Vác környékéről két éve kitelepült Kertész család életét is megnehezíti, hogy lakhelyüktől, Simi Valley-től mindössze 26 kilométerre, Pacific Palisades-ben pusztít a tűzvész, de a legközelebbi eset 8 kilométer távolságban van tőlük. A történésekről a Kertész család kalandjai Kaliforniában nevű Facebook oldalukon számolnak be.

„Azért nagyon tűzveszélyes ez a hely, mert az őszi-téli szezonra jellemzőek a Santa Ana szelek, amik gyakran viharos erejűek, és nagyon száraz, meleg levegőt hoznak a sivatag felől. Áprilistól novemberig itt gyakorlatilag egyáltalán nem esik, így a kiszáradt növényzet nagyon könnyen begyullad, majd a sivatagi szél fújtatóként táplálja, terjeszti a tüzet” – mondja Kovács Eszter, az édesanya.

Még, ha nem is érinti őket közvetlenül az eset, azért ízelítőt már ők is kaptak belőle, mivel csütörtökön a szomszéd ház előtt álló nagy fa füstölgő ágait kellett eloltaniuk a tűzoltóknak, mert hozzáértek a villanyvezetékhez.

„Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha ez nem kora este, hanem éjjel történik. A nagyobb tüzek terjedési irányával, sebességével lehet számolni; de azzal nem, ha a szomszédban indul a tűz. Szerencsére a helyi erők gyorsan reagáltak, és a villamosművektől (Edison) ma reggel újabb daruskocsi jött, hogy a tegnapi katasztrófamegelőzés után alaposabban is visszavágják a fát.”

Eszter azt tapasztalja, hogy az emberek a közösségi média felületein tartják a kapcsolatot egymással, a helyi csoportokban kérdezgetik egymást, aki tud valamit, az megosztja. Nekik most a problémájuk az volt, hogy egy napig nem volt áram a településen.

„Sokkal kisebb probléma, de azért frusztráló, amikor nincs áram, nincs melegvíz, fűtés, és nem is tudod, hogy vajon órákba vagy napokba telik, mire visszakapcsolják. Ha órák, akkor kivárod, ha napok, akkor ki kell találni, hogy a hűtőben romló kaják helyett mit eszik a család, és hogy hol töltöd fel a telefonod, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy követni tudd, mi történik, kommunikálni tudj mindenkivel, és megkapd a vészhelyzeti értesítéseket a hatóságoktól. Vagy a sulitól, hogy lesz-e másnap tanítás” – mondja.

A kaliforniaiak egyébként hozzá vannak szokva a vészhelyzetekhez: a bozóttüzeken kívül legalább húszévente van egy nagyobb földrengés is.

„Aki itt él hosszabb ideje, annak van listája, hogy mit kell tenni vész esetén, és mit kell összepakolni, ha csak pár perced van, és menni kell. Erre a helyi média is rendszeresen emlékezteti az itt élőket: legyen terv, amit már csak meg kell valósítani, ha baj van; ne vészhelyzetben kelljen kitalálni, mit is kell csinálni. Ezt most volt alkalmunk gyakorolni – tegnap este bepakoltuk a bőröndöket, minden eshetőségre készen. Őszintén szólva reggel fellélegeztem, hogy minden rendben.

A másik jellegzetes időjárási jelenség a villámárvíz: nagyon kevés a csapadék, és nagyon egyenetlen az eloszlása, de minden télen jön a tenger felől néhány nagyobb ciklon, amik hirtelen nagy mennyiségű csapadékot zúdítanak a szárazföldre. Ennek jó részét a kiépített csatornák gyorsan levezetik; de van, hogy túlcsordulnak, és olyankor áll a víz az utakon, akár elsodorja az autókat. Vigyázni kell. Magyarországról érkezve mókás, hogy a villámlás, mennydörgés itt annyira ritka jelenség, hogy ha akad egy-egy, azt hosszasan tárgyalják a helyi csoportokban” – meséli Eszter.

Arra a kérdésre, hogy a 14 és 18 éves fiaik, hogyan viselik az ottani élet sajátosságait Eszter azt válaszolta, hogy sztoikus nyugalommal. Érdekes volt számára megtapasztalni, hogy míg őt mennyire kibillentette az, hogy annyi minden máshogy működik Amerikában, addig a fiúk természetesen és általában könnyedén kezeltek mindent.

Férje munkája miatt költöztek ki két éve, mert szerették volna, ha a gyerekeik más kultúrát is megtapasztalnak, nem szerették volna, ha az otthonit tekintik az egyetlen lehetséges életnek, látószögnek.

„A magyar sok szempontból nagyon homogén társadalom, itt pedig anyanyelvi szinten elsajátítanak egy világnyelvet, és napi szinten vannak kapcsolatban mindenféle bőrszínű, származású, kultúrájú kortársakkal. Én hiszek abban, hogy ez felnőve hasznukra fog válni.”

Bár férje gyakran látogat haza céges ügyben, ő és a gyerekek most először, két és fél év után idén nyáron látogatnak majd haza. ♦