Ismét DUKE kiállítás Vácon
Hosszú évek óta hagyomány, hogy a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület, vagy ahogy korábban hívták, Nagymarosi Képzőművészeti Egyesület, Vácon is bemutatkozik, rendszerint azt követően, miután Nagymaroson a nagy téli tárlatukat megrendezik. Jelenleg a művelődési központ Kávézó Galériájában láthatóak a művek. Tizenkilenc éve van ez így. M. Garami Mária az egyesület hajtóereje, motorja, sokáig vezetője is volt. Szíve-lelke az egyesületnek.
Megnyitóbeszédében elmondta, mikor meglátta a kész váci tárlatot, az jutott eszébe: ez egy szeretetteljes szakértelemmel felrakott kiállítás, méltatta Koltai-Dietrich Gábor festőművész, művelődésszervező szakértelmét az installálást illetően.
Elhangzott, hogy a DUKE az alkotók baráti közössége. Mindhárom szónak nagy jelentősége van, a felszólaló számára a legnagyobb jelentősége a barátinak van, azért, mert negyvenhárom éve vannak együtt és ilyen hosszú ideig csak egy baráti közösség tud létezni. Azt is kifejtette, hogyan alakult ez a baráti közösség, milyen feltételei vannak egy ilyen csoportnak.
Az egyik az, hogy figyelünk egymásra, kedveljük egymást, igyekszünk soha meg nem bántani egymást, kedvesek, segítőkészek vagyunk egymáshoz. Nincsenek megoldhatatlan feszültségeink. Ez az empátia összetart bennünket – mondta M. Garami Mária, Fontos még, hogy a tagok azonos módon gondolkodnak, a művészeti hitvallásuk azonos. A kiállítás anyagát végignézve látható, hogy ugyan a képek különbözőek, de mégis van a tárlatban valami egységesség. M. Garami Mária egy hasonlattal élve egy mezei virágcsokorhoz hasonlította a kiállítás anyagát.
Ha egy ilyen virágcsokorba egy szál gyönyörű, tökéletes rózsát teszünk, az valahogy nem illik oda. Ezért van egyfajta egységesség ebben a képzeletbeli mezei virágcsokorban, azért, mert ahogy a kezdetekkor megfogalmazták – illetve kölcsönözték a 700 éve íródott Dante Isteni színjátékából – művészi hitvallásukat: „Hogy mi a művészetnek főszabálya: természetet követni, mint tanítvány, s igy a művészet Isten unokája.” Ne akarjunk többek lenni a természetnél, maradjunk meg a természet közelében, húzta alá M. Garami Mária.
Az egyesület tagjai számára legalább ilyen fontosak a közös emlékek. A régi tagok emlékeznek a több évtized alatt eltöltött közös időkre, buszkirándulásokra, alkotótáborokra, bejárták az egész országot. A közös emlékek kapocsként köti össze a tagokat. Az ilyen közös élmények nem csak a szórakozásról szólnak, hanem a rengeteg közös kiállításról is. Nagymaroson évente kétszer, tavasszal és ősszel tartanak kiállításokat, Vácra is, mondhatni hazajárnak immár tizenkilencedik éve kiállítani. Ezen kívül Zebegényben, Szobon, Hatvanban, Tatabányán, Ipolyságon, Zselicben, de jártak a kiállítási anyagok Erdélyben, Székelyudvarhelyen.
A csoportos kiállításokon túl vannak olyan sztenderd közösségi programjaik, több mint harminc éve, például közös karácsonyozások – mint egy családban. Továbbképzési rendszerük is van művésztanár vezetésével, először Fiók László, halála után Utcai Dávid vette át a stafétát. Kellenek a külső kontrollok, segítségek a tagoknak, hasznosak ezek a havonta megtartott képzések. Ezen kívül minden nyáron alkotótáboruk van, ami nyolc napos program, mely Felsőtoldon kerül megszervezésre.
Számos elismeréssel büszkélkedhet a DUKE. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól oklevelet, a Magyar Művelődési Intézettől Alkotóközösségi díjat kaptak. A szakmai vélemény szerint az egyesület valamennyi tagja érdemes a bemutatásra, módszertanilag példaértékű, hogy amatőr és professzionális alkotók vállalnak egységes közösséget. Az alkotókör messzemenőleg kiemelkedik a régió csoportjai közül.
A kiállítás február 12-ig látható. ♦