Vác 950! Jöttek-mentek az emberek és az árusok a befagyott Dunán

Ebben az évben ünnepeljük Vác első Magyarországon íródott okleveles említésének 950. évfordulóját. 1075-ben a garamszentbenedeki monostor alapítólevelében szerepel Vác (Wac) városa, kiemelve, hogy a püspökség határos a monostornak adományozott területtel. Vác ekkor már létező település volt, püspöki székhely.

Az évforduló lehetőséget nyújt az emlékezésre. A Tragor Ignác Múzeum Facebook oldalán hétről-hétre kis színes történekkel idézi fel a múltat, a várost és itt élt elődeinket.

Jöttek-mentek az emberek és az árusok a befagyott Dunán

Januárban az éjszakák fagyosak, a havazás is megérkezett. Hol van azonban a mai tél attól, amivel a 150 évvel ezelőtt élt váciaknak meg kellett küzdeniük? Az éjszakák valóban farkasordítóak voltak. 1888 februárjában a kisváci gazdák állatait veszélyeztette egy hatalmas farkas. Lovas rendőrök a kőhídi kocsmánál látták meg az állatot, de nem tudták leteríteni. 1893 januárjában egy egész falka lepte meg a szóri réten dolgozó favágókat. Szerencsére „nem vesztették el lélekjelenlétüket, hanem a baltákkal addig hadonásztak, mig nehány farkas orrára nem koppintottak” és a farkasok jobbnak látták, ha elszaladnak.

A Dunát teljes egészében vastag jégpáncél borította, lehetőséget adva arra, hogy átkeljenek a túlpartra. Szalmával szórták fel az utat, és a biztonság kedvéért csapatosan jártak rajta az emberek. Jöttek-mentek az árusok is, de akadtak, akik egészen más miatt vállalkoztak a veszélyes útra. Tragor Ignác írta: „Abban az időben zordonabb lehetett az éghajlatunk, mert a Duna jege gyakrabban beállt. Ilyenkor a délutáni órákban hatalmas rajokban ment át a nép a túlsó oldalon fekvő révcsárdába, hogy áldozzon a tél ritka örömének és megigya a vendéglős forralt borát.” Valószínű, hogy a kocsmáros nyerte volna a forralt borok versenyét. (Tragor Ignác Múzeum) ♦