Vácon élő, Váchoz kötődő közismert embereket kérdeztünk: Mit vár az új évtől?

Lezártuk a 2024-es évet és elkezdtük a 2025-öset. Kíváncsiak voltunk, hogy látják az elmúlt esztendőt Vácon élő, Váchoz kötődő közismert emberek, és mit várnak az idei évtől.

Elsőként Boda Máriát, a Váci Madách Imre Gimnázium magyar-ének szakos tanárát kérdeztük.

„Kacifántos évünk volt, az biztos. Ugyan kilábaltunk a Covid legvadabb mocsarából, de nem lábaltunk ki a negatív, véletlenül se asszertív kommunikáció mocsarából, a gyűlölködésből, egymás (sokszor szellemesnek hitt) támadásából, az anyanyelv rombolásából. Sose értettem, ennek mi a célja. Jó lenne újra megtalálni a közös hangot egymással!

2024-ben voltak sikereink, örülhettünk sportolóink jó szerepléseinek, bár ahogy mondják, ettől nem lett olcsóbb a kenyér. De pl. öröm volt látni az összefogást az árvíz idején. A klímaválságnak egyre súlyosabb és látványosabb tünetei bukkantak fel, és ezt már a bőrünkön is éreztük a nyáron. Jó lenne ezzel érdemben foglalkozni, mert ez mindenkit érint, főleg a gyerekeket, hisz övék a jövő.

Személyes élményeim közül az egyik legszebb, hogy a munkahelyem, a Madách gimi tanári közössége egy emberként állt annak a kollégánknak a kezdeményezése mellé, aki örökbe fogadott egy borsodi ovit. Többször juttattunk el ennek a különösen hátrányos helyzetű falusi ovinak adományokat. Megható volt olvasni a vezető óvónéni sorait, aki nemcsak az adományok mennyiségét-minőségét köszönte meg, hanem hogy milyen gondosan készítettük elő a csomagokat, pl.  kiemelte a kis ruhákból áradó finom öblítőillatot. Amikor kollégánk személyesen vitte el a Mikulás csomagokat a 77 kisgyereknek, felismerte azokat a téli ruhákat-kiscsizmákat, amelyeket korábban mi küldtünk, és amelyek nélkül sok gyerek nem tudott volna oviba menni.

Örülök, hogy eddig minden pályázatom eredményes lett, hogy a diákjaim sikeresek, pl. volt országos eredményt elért versenyzőm, bár erről hallgattam, több kötelező vizsgán túljutottam, újra felvettem a kapcsolatot néhány rég látott baráttal.  2024-ben eljutottam újra Finnországba, Erdélybe, és a minap érkeztem haza Rómából. A felvidéki Ipolyságra szinte hazamegyek, annyira szeretem őket.

Mit várok 2025-től? Tudom, ilyenkor sokan fogadkoznak, hogy majd jövőre mit fognak változtatni…Én nem szoktam újévi fogadalmat tenni. Célt bármikor ki lehet tűzni. Abban hiszek, hogy mindig az adott helyzetben kell cselekedni, elhatározni magunkat. Fogadalmam tehát nincs, de hogy mit várok 2025-től? Elsősorban egészséget remélek, illetve békét kívánok a Földön az emberek között, amihez sok-sok toleranciára lenne szükség. Ezt jó lenne újra megtanulni. Jó lenne, ha a kultúra újra értékes lenne mindenki szemében, sokat segítene. Szeretném, ha az igazi művészet újra teret nyerne, mert azt a mélyrepülést, annak a hatását, amit egyes médiumok produkálnak, egyre nehezebb elviselni. Nagyon szeretném, hogy véget érjen minden háború, fegyveres is, kommunikációs is. Kívánom, hogy senki ne éhezzen, ne kelljen félnie, és mindenkinek legyen hol lehajtania a fejét.” ♦