Mester Bori: A hely szelleme

A Váci Tavaszi Fesztivál idén is gazdag programsorozatot kínál a nagyközönségnek. Az egyik ilyen Mester Bori kiállítása a Margaréta Kávéházban. A hely szelleme a tárlat címe. Az iparművész, művészettörténész alkotót sokan ismerik a városban, akik ismerik, kedvelik a helyi képzőművészetet. A Váci Naplóban is több alkalommal adtam hírt kiállításairól, vagy épp interjúban kérdeztem alkotói tevékenységéről, világszemléletéről. Minden ilyen beszámolóból kiderül: Mester Bori a váci kulturális és civil élet aktív résztvevője.

Művészetét meghatározza a kísérletezés, a hagyományos rajzi eszközökön túl a szokatlan anyagtársítások használata is jellemző rá. Ilyenek például a kávé és a vörösbor. De használ például graffiti spray-t is. A Margarétában kiállított képek közt találunk példát mindenféle anyaghasználatra. A témákat tekintve városrészleteket, emberi alakokat, emberi érzéseket, kapcsolatokat megmutató képeket figyelhetünk meg.

Bayer Mária a kávéház tulajdonosa köszöntötte a szép számmal megjelenteket, majd a kiállítást Matz-Molnár Krisztina újságíró, gyűjtő nyitotta meg. Mindjárt az elején a kiállítás címe kapcsán fogalmazott meg gondolatokat. Kifejtette, a genius loci latin kifejezés jelentését, jelentőségét. A kifejezés magyarul a hely szellemét jelenti, a hely szelleme egyszerre hordozza a hely, például Vác múltját és jelenét. Az újságíró kitért néhány helyi városrészletre, amik sajátossá, egyedivé teszik Vácot, legyen az a Duna-parti sétány, a macskaköves utcák, a rejtett lépcsők, a templomok tornyai, a barokk főtér, a Zenepavilon, vagy épp a Diadalív. Ezek mind a hely szellemének fontos részei, legyen az a jelenben, vagy épp múltban létező. Szó esett még a generációkon áthidaló szokásokról, a közösségek összetartásáról, ami egyedivé teszi Vácot.

Mitől egyedi a város atmoszférája?- tette fel a kérdést Matz-Molnár Krisztina. Rögtön meg is válaszolta néhány olyan példával, amit akármelyik, régebb óta itt élő is megválaszolna: a város hangulatos pillanatai. A piacok, az utcákon nyüzsgő emberek, a játszóterek, iskolák nyújtotta fiatalos pezsgés, aztán persze az esti hangulat, a dunai naplemente, a harangok kondulása. Hangsúlyozta még a közösségek összetartozását, legyen szó sportról, kultúráról, az ezeket képviselő közösségek összefogását, egymás támogatását. De a hely szelleme jól érzékelhető a kávéházban is, ahová jól esik beülni egy kávéra, süteményre, láthatóan közösségi hely. Nincs olyan napszak, amikor nem láthatnánk csendesen társalgó társaságokat, vagy épp egyedül fogyasztó békés vendéget a belső térben, vagy épp a bejárat előtti teraszon.

A megnyitó beszéd végén az újságíró aláhúzta: a genius loci a kávéház falain belül kézzelfoghatóvá válik. „A idő mintha megállna, összeér a múlt, a jelen és a jövő. A képek és az emberek apró történetei együtt formálják a hely szellemét – azt a megfoghatatlan, mégis mélyen érezhető atmoszféráját, amely minden belépő számára egy kicsit mást, mégis valami közöset jelent. Amikor belépünk A Margarétába, a hely atmoszférájának részévé válunk” – zárta megnyitó beszédét Matz-Molnár Krisztina.

Egyébként láthatóak Mester Bori kifejezetten erre a kiállításra készített alkotásai a Margaréta Kávéház portáljáról, a Kávézó Hölgy, a Randevú, a Caffe time és a három Angyalka. Érdemes még megemlíteni, ha valaki nem tudná, az alkotó a képek mellett tárgyakkal is foglalkozik, mondjuk így: új lelket ad a különböző tárgyaknak. Fantáziájának és tehetségének köszönhetően új egyéniséget kapnak például az általa újrafestett, újragondolt székek. Ez abból is fakadhat, hogy eredeti szakmája belsőépítész.

A kiállítás április 1-ig látható. ♦