Bócz Péter akvarelljei népszerűek, egyediek, számos kiállításon találkozhatott velük a közönség. Vácon is, ugyanis korábban a Lyra Könyvesházban volt önálló kiállítása, jelenleg pedig a Margaréta Kávéházban láthatóak jellegzetes művei. A kiállítás címe Világosból a sötétbe.
Az alkotót kérdeztem művészetről, festésről, szóba került Vác, hiszen Bócz Péter igazi lokálpatrióta, de mesélt műhelytitkokról is. Kezdjük ott, hogy természetesen egyfajta út kanyargott odáig, hogy megtalálja önmagát az akvarellfestészetben. Alapvetően a grafika irányából indult, Molnár László József tanítványa, majd tíz évvel ezelőtt kezdett próbálkozni az akvarellel. Eleinte azt gondolta, hogy ez egy könnyű műfaj, nem kell akkora infrastruktúra, mint például az olajfestészethez, nem kell hozzá műterem, nincsenek karakteres szagok, amik az említett olajfestés során képződnek. Később azonban rájött, hogy az akvarellfestészet nem egy könnyű műfaj, sőt sok tekintetben nehezebb, mint az olajfestés. Ugyanis sokkal kevesebb a lehetőség például a készülő kép módosítására. Az olajfestés esetében több rétegben dolgozik az alkotó, ezzel szemben az akvarell olyan lazúros technika, hogy ha bármilyen hibát vét a festő, az látszik, itt egy elég magabiztos rajztudásra van szükség.
Bócz Péter úgy véli, hogy nehéz, de nagyon hálás képzőművészeti terület, amit művel. Ebben sokat segített neki Pomothy László szlovákiai magyar akvarellista festő, mondhatni ő volt a mestere. Persze minden művészetnek megvan az olyan aspektusa, amikor saját tapasztalatokból is tanul, saját ráérzésekből, saját ötletekből, akár saját hibákból is okul a művész. Nincs ez másképp a váci akvarellista esetében sem. Elmondta még, hogy az akvarellnek van egy olyan hálás területe, hogy amivel a víz interakcióba tud lépni, azt meg lehet jeleníteni a papíron is. Legyen az nagy szemű tengeri só, vagy épp a különböző csiszolási technikák. Mint minden festészeti ág, az akvarell esetében is több stílusról beszélünk, többféle ágról, legyen az természetábrázolás, portré, vagy épp az urbanisztikai vonal. És el is értünk Bócz Péter igazi festészeti világához, ez pedig a városrészletek, utcarészletek ábrázolása, ez az ő igazi terepe.
Általában referenciaképekből, régi sajtófotókból dolgozik, amihez hozzáadja a saját fantáziáját. De olyan is van, ez pedig az úgynevezett plein air módszer, amikor kiül konkrét helyszínre és megfesti az adott utcarészletet. Ezzel a módszerrel a képek jobban visszaadhatják a látottakat, mivel a festő valós fényviszonyok közt dolgozik. Ez nagyon jó gyakorlási módszer Péter elmondása szerint. A folyamatos gyakorlás a titok.
Miért fontos neki, hogy Vác részleteit ábrázolja? Mivel lokálpatrióta, Vácon született, Vác történelmét kiváltképp kedveli. Utóbbihoz sokat hozzáadott, hogy édesanyja a Tragor Ignác Múzeum restaurátora volt, így gyerekként rengeteg emlék fűződik a történelmi Váchoz. Munkamódszerét tekintve Péter úgy működik, hogy két-három képpel előre lát, tervez, persze az is meghatározó, hogy éppen mihez van hangulata, kedve. Korábban készített képsorozatot is, ami kimondottan közlekedési járművekre fókuszált, mindegyiknek piros volt a színe. Ezenkívül volt egy úgynevezett pozsonyi sorozata is, ami pozsonyi városrészleteket mutatott be. Az alkotó egyébként sérült gyerekekkel foglalkozó intézményben dolgozik pedagógusként.
A Váci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat által, a Margaréta Kávéházba szervezett kiállítás kapcsán a festő elmondta, tizenkét kép látható a falakon. Érdekesség, hogy a tárlat anyaga nem állandó, ugyanis az alkotó a kiállítás ideje alatt visz be új képeket, tehát folyamatosan cserélődnek a festmények. Ez is erősíti a tárlat egyediségét. Kiállításokat egyébként két-három éve szervez, volt Szlovákiában három, hazánkban ez a második. A mostani kiállítás képi anyaga jellemzően a váci utcarészletek, melyeken emberi figurák láthatóak. Ahogy elidőzünk az adott kép előtt, könnyen egy történet kerekedhet ki. És ez a lényeg, ahány néző tekinti meg a képet, annyi történet alakul ki. Így lép interakcióba alkotó és befogadó. Bócz Péter elmondta még, hogy szereti ábrázolni az olyan apró kis városi helyszíneket, amit egyébként senki nem vesz észre. A kiállított akvarell képek mind-mind egy saját történetet tárnak elénk, kizökkentik a látogatót a hétköznapok szürkeségéből.
A kiállítást Smidt Tamás építész nyitotta meg, a képek május 3-ig láthatóak. ♦