Szeretettel várnak minden érdeklődőt április 13-án 15 órára a Piarista Kilátó Központban a Térségi virágvasárnapi böjti karikázóra. Ezzel a programmal a régi hagyományokat elevenítik fel, amikor nagyböjt idején nem lehetett táncmulatságot szervezni, akkor az egyetlen hasonló lehetőség a böjti karikázó volt.
Ezt a táncot csak nők táncolták, járták, szigorúan férfiak nélkül.
A programok között szerepel táncház és népviselet bemutató, valamint a Váci Reménység Egyesület kézműves foglalkozása.
A böjti karikázó története
A böjti időszakban tánctilalom volt, de szerencsére akadt kivétel. Az európai középkor uralkodó táncformáját, az énekes lánc- és körtáncokat az újkori párostánc-divat hullámai néhány régies peremterület kivételével (Feröer-szigetek, Balkán) már korán kiszorították. A Kárpát-medence népeinél – különösen a magyarok és szlovákok körében – a leánykörtáncok képviselik e régi táncforma maradványait. A paraszti táncélet perifériáján elemi archaikus sajátosságokat őriztek meg. A női körtánc a magyar nyelvterületen részlegesen elterjedt, általános az északi (palóc) részén, a Dél-Dunántúlon, valamint a kettőt összekötő, a Duna bal partján végighúzódó kb. 200 km hosszú sávban, a Duna menti táncdialektusban, másutt ritka, szórványos.
Ismert elnevezései: karikázás, karéjozás, kerekecskézés, lépés, futás, szédülés stb. Ez a nyelvi megkülönböztetés is mutatja, hogy a parasztság körében nem tartották táncnak, inkább volt a nagy falusi táncmulatságokon kívül használatos „táncpótlék”, a táncszünetek tánca, így a böjti tánctilalom sem vonatkozott rá. (Forrás: Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok) ♦