„Mindenki volt egyszer kezdő” – emlékeztet az interjú elején Járja Andrea intézményvezető. És valóban, a kezdet egy új munkahelyen nemcsak izgalmas, hanem olykor ijesztő is lehet: új arcok, új szabályok, új épület, új folyosók, ismeretlen rendszer és rengeteg kérdés. A Váci Humán Szolgáltató Központ (VHSZK) mentorprogramja éppen ezért született – hogy az újonnan belépő kollégák ne ütközzenek láthatatlan falakba, hanem kapjanak egy valódi kézfogást, amely nemcsak elindítja, de meg is tartja őket a szakmai úton.
A mentorprogram alapját a 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.) adja, különösen a 22. §. Ez a jogi alap biztosítja, hogy a mentorprogram ne csupán jó szándék, hanem rendszerszintű támogatás legyen.
A tudás, ami megmarad
A képzések hétfőnként, munkaidőben zajlanak, és esettanulmányok köré épülnek. Az intézmény jogi tanácsadója, dr. Krasnyánszki Magdolna, és a végzős jogászhallgató, Kiss Anita – aki szociális diagnóziskészítésben is jártas – közösen segítik a kollégákat abban, hogyan válik az elméleti paragrafus gyakorlati lépéssé a szociális munkában. Természetesen ez csak egy szelete a mentorprogramnak, de igen lényeges eleme.
A mentorprogramba időnként meghívnak külsős előadókat is, de az előadók közül vannak akik maguk jelentkeznek az intézménybe önkéntesként. Így volt ez a legutóbbi alkalommal is, amikor Bartha Gyula, a Váci Polgármesteri hivatal egykori szociális, majd a Váci Járási Hivatal Váci Kormányhivatal hatósági osztályvezetője tartott előadást. A nyugalmazott szakember általános tapasztalatokkal, a váci helyi sajátosságok megismertetésével segített eligazodni a város szociális térképén. „Hol kell kopogtatni, hol kell hosszabban bizalmat építeni, és hol elég csak az udvarba beinteni, hol kell fokozottabban figyelni. Milyen szociális tendenciák jellemzik inkább a külterületen élő lakosságot, vagy éppen a deákvári klientúrát” – osztotta meg hasznos tudását gyakorlati példákon keresztül az előadó, Bartha Gyula.
Kompetenciahatárok és együttműködés
A mentoráltak többek között megismerik a VHSZK intézményi belső rendszerét, a különböző munkaterületek jellemzőit, felelőseit. A rendszerszemlélet jegyében tágabbra nyitva az optikát a mentorok révén az újonnan belépők megismerik az egész szociális ellátórendszer lehetőségeit, valamint a szakmai kompetenciahatárok fontosságát is. A képzések során mindenki a saját szerepköréből reflektál egy-egy esetre, és megtanulják, mikor kell átadni a „kompetenciahatár-stafétát” más szakembereknek. Például a hajléktalanellátás vagy a mediáció területén mikor kell pszichológust, vagy más társintézményeket, civil szervezeteket bevonni a segítő folyamatba – magyarázta a rendszerszemlélet fontosságát az intézményvezető, Járja Andrea.
A végén vizsga – másként
A program zárásaként a kollégák egy belső, szóbeli vizsgán adnak számot tudásukról. Nem az öncélú kritika és a stressz, hanem a megerősítés jegyében: hogy lássák a mentoráltak, mennyi minden került már a „tudástarisznyájukba”. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „nincs két egyforma eset, de hasonlóak igen – és most már tudom, mihez nyúljak” – mesélte Járja Andrea.
Tudásmegosztás– közösségi felelősség
Mentor lehet az, aki legalább öt éve dolgozik az intézménynél. A mentorálás nem rang, hanem bizalom: „A tudást nem dédelgetjük magunkban, hanem átadjuk” – hangsúlyozta az intézményvezető a tudásmegosztás fontosságát. A teljesség igénye nélkül, de meg kell említeni Holeczné Nagy Mária, Durovicsné Knieszl Hajnalka, Pásztor Brigitta, Tóth-Szolár Éva, Széles Kata, Urbán Renáta mentorok nevét, akik nap, mint nap példát mutatnak a szakmai szolidaritásból és tudás átadásból.
Egy szervezet, ahol jó tanulni és tanítani
A VHSZK mentorprogramja nem csak beilleszt, hanem közösséget is teremt. Olyan szakmai otthont, ahol a kérdés nem ciki, ahol az út nem magányos, és ahol mindenki tudja: „Volt egyszer egy első napja neki is” – és most ő az, aki továbbadja a lámpást, a fényt a munkahelyi beilleszkedés rögös útján.
A szervezeti kultúra ereje
A mentorprogram szervesen épül be a VHSZK szervezeti kultúrájába. Kiemelten fontos, hogy minden munkatárs érezze: egyenrangú tagja a közösségnek. Senki ne érezze magát kevesebbnek, de többnek se másoknál. A közös alapelv így szól: „Amit szeretnél, hogy veled tegyenek, azt tedd te is mással, amit nem szeretnél, hogy veled ne tegyenek, te se tedd mással.” Ezzel az alaphozzáállással elkerülhető a munkahelyi bántás, a kiközösítés, és megtartható a munkatársak mentális jóléte. Bár a szociális szférában nincsenek milliós fizetések és társadalmi rivaldafény, de egy kis emberséggel mégis sokat lehet tenni a munkavállalók mindennapi jólétért és megtartásáért. Ezt a célt szolgálja évek óta már a beilleszkedést segítő mentorprogram is- zárta a beszélgetést Járja Andrea intézményvezető. (Baranyi Marcsi – Fotók: Varga- Túri Dominika) ♦