Tegnap ismét értékes adomány érkezett Vácra testvérvárosából, a németországi Donaueschingenből. A gyógyászati segédeszközöket – többek között rollátorokat, kerekesszékeket, oxigénkoncentrátort és ágyat – a donaueschingeni tűzoltók hozták el, a német város támogatásával. A részletekről Szabados-Slezák Brigittával, a Dr. Kenéz Zoltán Egyesített Szociális Intézmény vezetőjével beszélgettünk, mivel szerkesztőségünket a hivatalos önkormányzati átadásra nem hívták meg.
„Ez már a harmadik adomány, amit testvérvárosunktól kapunk. Az első egy szintén tűzoltóautós szállítmány volt, a második pedig egy nagy kamion, amely közel tízmillió forint értékű felszerelést hozott. Most ismét a tűzoltók jöttek, és velük együtt a segítség – és a barátság” – mesélte az intézményvezető.
A mostani szállítmány tartalma ismét fontos hiányokat pótol az intézmények mindennapi működésében: ágy, rollátorok, kerekesszékek, WC-ülőke magasítók, oxigénkoncentrátor, inhalátor, valamint tűk és fecskendők is érkeztek. Szabados-Slezák Brigitta kiemelte, hogy ezek az eszközök nemcsak értékesek, hanem nehezen elérhetők is, mivel a gyógyászati segédeszközök kiváltása Magyarországon orvosi beutalóhoz kötött, ami az idősek és krónikus betegek számára gyakran akadályt jelent.
„Ezek a német eszközök ráadásul sokszor jobb minőségűek és szebbek is, mint amit mi megszoktunk – egy aranyszínű támbot például sokkal szívesebben használ az, aki amúgy szégyellné, hogy szüksége van rá. És ez nem elhanyagolható szempont az idősellátásban” – fogalmazott az igazgató.
Az adományból több eszköz már most célba ért: az ágy például egy leselejtezett darabot pótol, a vécéülőke-magasítók pedig az intézmények fürdőszobáiba kerülnek. Ami pedig azonnal nem kerül felhasználásra, az a készülő eszközkölcsönzőbe kerül.
„Régi tervünk, hogy a váci lakosok számára is elérhetővé tegyünk egy olyan rendszert, ahol jelképes kaucióért kölcsönözhetnek például támbotot, kerekesszéket vagy más ápolási eszközt. A helyiség már megvan, a szabályzat is elkészült, az eszközök nagy része rendelkezésre áll – most új lendületet ad ez az adomány ahhoz, hogy végre elindítsuk ezt a szolgáltatást.”
A donaueschingeni kapcsolat nemcsak az eszközökről szól: élő szakmai és emberi kapcsolat alakult ki a két város szociális intézményei között. A váci igazgató szerint a barátság is erősíti az együttműködést: „Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a donaueschingeni idősotthon vezetőjével, Markus Bonserio-val, sőt a demencia részleg vezetőjével is jó barátságba kerültem, legutóbb egy könyvet is kaptam ajándékba tőle. Terveink szerint most augusztus végén nyolcan utazunk ki Donaueschingenbe, hogy egy hetet dolgozzunk velük. Szakmai látogatás lesz ez, ahol mi is segíteni fogunk, és még szállást, étkezést is biztosítanak nekünk – ez nem hivatalos küldöttség, én is és kollégáim is önkéntesen vállaltuk.”
A kapcsolat tehát valóban él, és – ahogy Brigitta fogalmazott – egyre többről szól, mint hivatalos partnerségről. „Ha az ember valakinek az otthonába kap meghívást, ha barátságok szövődnek, az már egy másik szint. És nekünk pont erre van szükség – emberségre, nyitottságra, és segítő szándékra.”
A váci szociális intézmény ezúton is köszöni Donaueschingen városának, az ottani idősotthonnak és a Fürstenberg családnak a mostani támogatást. Az újonnan érkezett eszközök rövidesen sok rászoruló mindennapjait könnyítik meg – Vác határain belül és akár kívül is. ♦