Mindig öröm, mikor egy váci képzőművész országos elismerésben részesül. Nemrégiben Detkovics Anikó szobrászművész munkáját ismerték el egy rangos nemzetközi pályázaton. Ahogy önmagáról fogalmaz, meghatározó szerepet tölt be életében a tér- és formaalkotás, hivatásaként éli meg a szobrászatot. Folyamatos alkotó tevékenységet folytat, rendszeresen vesz részt kiállításokon, köztéri szobor pályázatokon.
Az autonóm szobrok, kisplasztikák, függesztett- és fali plasztikák, installációk mellett nagy hangsúlyt kap munkái között a nagyobb méretű köztéri, szabadtéri szobrai. Plasztikáit változatos anyaghasználat jellemzi, mindig az adott téma és forma határozza meg a munkái alapanyagát. Szívesen dolgozik kővel, fával, fémmel, kerámiával, de akár a szobrászatban ritkábban használt anyagokkal is, mint pl. gyapjú, tégla, növényi elemek, árpa, fonál, kábel vagy természetben talált elemek.
Fontos még, hogy az emberi kapcsolatok és a világgal való viszonyának tükreként jelennek meg szobraiban a különböző tulajdonságú anyagok, amiket más-más jellemekkel azonosítva kapcsol egymáshoz. Munkáiban visszatérően foglalkozik a rejtett belső terek, belső értékek feltárulásának kérdésével, az embereket érintő hatások vizsgálatával és sok esetben fontos szerepet kapnak alkotásaiban a szimbólumok és a fény-árnyék hatás. Ezeket Vácon is számos kiállításon megtapasztalhattuk.
A mohácsi csata 500 éves évfordulója alkalmából „a csata központi emlékművének létrehozása” címmel meghirdetett pályázaton a váci szobrász is indult egy pályaművel. A pályázaton figyelembe kellett venni a helyszíni adottságokat. A koncepció és formaalakítás is fontos volt. Ennek kapcsán kiderült, a végtelenbe vesző sík szántóföldből előtörnek a háború hullámai, a szemünk előtt kimerevedik az összecsapás sorsdöntő pillanata.
Az anyaghasználat is fontos ilyenkor: az emlékmű a terep megmozgatásával jön létre. A szobor fő vonulatainak anyaga műkő, vagy mészkőadalékos beton, amelynek ívei közé síkban felkúszik a fűvel borított terep. A pályaművet a rangos szakmai zsűri különdíjban részesítette. A pályamunka elkészítésében részt vett a szobrász mellett két építész munkatárs is, Helmle Csaba az építészeti munkarészekben, a parkolók kialakításában nyújtott segítséget, Szabó Áron pedig a látványterveket készítette.
Kérdeztem Anikót munkamódszerről is. Elmondta, hogy általában rengeteg terv, szobor van a fejében, amiknek csak nagyon kis százalékát tudja megvalósítani. Az autonóm plasztikái kapcsán kiemelte, hogy alapvetően a formai kérdések mellett az éppen aktuális érzelmek, hatások tükreként jelennek meg. „Az ilyen autonóm szobrok mellett egy teljesen más utat járnak be a megrendelésekre vagy pályázatokra készített munkáim. Alapvetően szeretem a szorított helyzeteket, szituációkat, kihívásként élem meg, ha egy munkával sok tényezőnek kell együttesen megfelelni. Ilyenkor mindig egy kutatási fázissal indul az alkotómunka, ahol megpróbálok minél több információt szerezni az adott helyzetről és beleásom magam a témába. Ezek után pedig rajzos vázlatokban és direkt mintázással, térben születik meg a forma. Később ezt finomítom és modellezéssel, rajzokkal pontosítom, majd újabb maketteket készítek. Ezek után kerülnek csak a megrendelő elé vagy pályázati beadásra a tervek, amik további egyeztetések után kerülnek csak a valós méretükben kivitelezésre” – mondta a szobrász.
Szó esett műhelyről, műteremről is. Detkovics Anikónak pillanatnyilag egy kis makettező műterme van fixen, nagyobb helyet mindig az adott munkának megfelelően igyekszik kialakítani. Szeret elvonultan, de közösségben is alkotni, régóta dédelgetett vágya, hogy legyen Vácon egy nagyobb műterme, ami akár egy nyitott műteremként vagy közösségi műhelyként is funkcionál. Még sajnos nem találta meg erre az ideális lehetőséget, de bízik benne, hogy idővel ez is sikerül.
Aki esetleg nem tudná, Vácon a Széchenyi utcában, a Margaréta Kávéház előtt találkozhatunk ivókútjával. ♦