Különös történetek címmel nyílt kiállítás a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. Pálmai Nóra képei láthatóak a kiállítótérben. Lakatos-Tombácz Ádám megnyitóbeszédében kifejtette, hogy a képek Dante Isteni Színjátéka első részének, A pokol címűnek az újragondolásai, ez volt hatással az alkotóra. Három kép került a falakra, ami nem túl gyakori a Toronyban, viszont így jobban el tudunk merülni az egyes festmény üzeneteiben, színeiben, formáiban, az alakokban, abban: mi jut eszünkbe a képek láttán. Mi jut eszünkbe a világról, abban saját magunkról.
Lakatos-Tombácz Ádám elmondta, hogy a pokol fogalma egyidős az emberiség önreflexiójával, minden kultúra ismeri. A kiállított képek kapcsán kifejtette, hogy nem egy múltba révedt történet illusztrációit láthatjuk. Amit látunk, az a jelen pokla. Nincsenek kénkövek, tüzek és ördögök, hanem szorongás, elidegenedés, önképzavar és elnémult kiáltások. Az egyik képen egy vérvörösbe hajló alak, foszlányokat rejtő kompozícióját láthatjuk, mintha a belső széthullás stációi lennének.
A képen egy test látható, amely mintha egyszerre kapaszkodna és zuhanna, ezzel kapcsolatban a felszólaló párhuzamot vont a mai emberekkel kapcsolatban, talán mi is így élünk. Kapaszkodva a közösségi hálóba, az állandó visszajelzés-igénybe, közben zuhan az önismeret és az önértékelés. Az alakok nem határozottak, mintha saját körvonalaikat is elvesztették volna, az identitás feloldódik a zajban. A színek, mintha vérből és digitális zajból készült szőttes lennének. Az említett kép nem csak a szenvedésről szól, a kép önmagunk elfeledéséről beszél, a figyelem széttöredezése, a tükrök nélküli élet, ahol nem látjuk már, hogy kik vagyunk valójában. Lakatos-Tombácz Ádám említést tett a mobiltelefonok használatának káros hatásairól is. Ahogy fogalmazott, ez a pokol nem kiabál, suttog, elbizonytalanít, észrevétlenül szív ki minket önmagunkból és közben, ahogy a kiállított képen: minden szépnek tűnik, eleven, lüktető, színes és üres.
A kiállítótér bal oldalára helyezett képen zavarba ejtő formák és groteszk alakok kavarognak. A háttérben sejlik fel Hieronymus Bosch Szent Antal megkísértése című művének képi világa. A középkori szent az önmegtartóztatásról és a démoni kísértések leküzdéséről szól. Bosch képein ez utóbbiak eleven szörnyetegek, lídérces jelenetek, a bűn vizuális kavalkádja. Lakatos-Tombácz Ádám szerint Pálmai Nóra a motívumokat új kontextusba helyezte: a démonok például nem külső entitások, hanem pszichés torzulások, a neurózisok megtestesítői. A tér meghajlik, az alakok elfolynak, a színek vibrálnak önmaga is egy belső látomás. „A kép üzenete, hogy megpróbálunk ellenállni a modern élet szétszórtságának, a médiazaj és az önértékelési zavarok ostromának. A kép nem a bűn borzalmát, hanem a koncentráció lehetetlenségét mutatja. A mi kísértésünk már nem ördögök formájában érkezik, hanem értesítésekben, képernyővillanásokban és szűnni nem akaró zajban.” – hangzott el a megnyitón.
A harmadik, tehát a jobb oldali kép kapcsán megtudtuk, hogy az emberi kapcsolatok halvány sziluettjeit láthatjuk. Mintha közel volnának egymáshoz, de mégis elérhetetlenek az alakok. Ez a mai pokol talán legkegyetlenebb rétege: az elmagányosodás. A kép másik nagy kérdése, hogy mi van a hagyományokkal akkor, ha azok már nem igazságot, hanem elnyomást hordoznak magukban. A kép nem csak mitológiai utalás, hanem kritika is. A hatalom és a birtoklás története ismétlődik a kapcsolatokban, társadalomban, vagy akár a saját életünkben.
A kiállítás megnyitón felmerült a kérdés, hogy vajon hány döntésünk mögött van szabadság és hány mögött kényszer, beidegződés, vagy kulturális örökség. Lakatos-Tombácz Ádám aláhúzta, hogy a kiállítás alkotásai nem kínálnak megváltást, de tükröt tartanak és a tükör nem csak elborzaszt, hanem esélyt is ad az ébredésre. Összegzésképpen elhangzott még, hogy a képek egyfajta átjárók a mai pokolba, céljuk, hogy kérdéseket nyissanak fel bennünk. Ne válaszokat keressünk, hanem bátorságot ahhoz, hogy szembenézzünk a saját árnyainkkal.
Abban, hogy a képeket megtekintők még inkább el tudjanak mélyülni a kiállított festmények világában, Balázs Zselyke hangulatos gitárjátéka segített. Fontos információ még, hogy a megnyitón az alkotó képeiből készült képeslap méretű lenyomatokat lehetett megvásárolni azzal a céllal, hogy az így befolyt összeggel a váci Zöld Menedék Állatvédő Alapítványt lehessen támogatni. ♦