A Váci Humán Szolgáltató Központ (VHSZK) egy igazán nagy, színes, sokszereplős segítő szervezetté nőtte ki magát, mára 176 dolgozóval működnek. Az esetmenedzserektől, családsegítőktől, iskolai, óvodai, szociális segítőktől a bölcsődei dolgozókon át a házi gyermekorvosokig, iskolai orvosoktól, iskolai védőnőktől a pszichiátriai gondozóig, pszichológusokon át a mediátorokig, a jogász kollégáig nem befejezve a felsorolást. A szervezetben szociális étkeztetők, a hajléktalanellátásban dolgozók, konyhások, gazdasági, irodai és technikai munkatársak is jelen vannak. Ez már egy igazi VHSZK nagy „humán-háló”, ahol minden nap azon dolgoznak, hogy a váci nehéz sorsú rászoruló lakosok életét, ha csak egy kicsivel is, de könnyebbé, méltóbbá tegyék.
Ebben a hatalmas intézményben azonban néha nehéz meglátni a „fától az erdőt” – vagyis meglátni egymást, hiszen bár egy szervezetben dolgoznak, mégis különböző telephelyeken teljesítenek szolgálatot, a város más-más pontjain. Vannak új belépők és távozó kollégák is, ezért az időnkénti személyes találkozás még fontosabbá, értékesebbé válik. Ennek fényében vált igazán különlegessé és szívet melengetővé az április 22-i rekreációs nap. Főként azért, mert a VHSZK dolgozói kötetlenül, nemcsak professzionális segítőként, de privát emberként is találkozhattak, beszélgethettek egymással Vácrátóton, a Nemzeti Botanikus Kertben. Végre messze lehettek a feladatlistáktól, határidőktől, adminisztrációtól, aktáktól, csörgő telefonoktól, hivatali e-mailektől. Így a nap célja a rekreáció, feltöltődés, kikapcsolódás megvalósulhatott.
Családi nap – nevetéssel, gyerekzsivajjal
A tavaszi szünet lehetőséget adott arra is, hogy a dolgozók gyerekeiket, párjaikat is elhozzák. A gyerekek igazi kis felfedezőként szaladgálhattak a kert ösvényein, miközben szüleik a kollégákkal beszélgettek, régi ismerősökkel találkoztak, vagy épp új, „jó arcokat” fedeztek fel.
„Cseresüti” – egy falat figyelem
A közösségi nap egyik legkedvesebb eleme a „sütikapocs” volt: mindenki hozott magával egy szépen csomagolt sütit, amit egy ismeretlen kollégának ajándékozott. Ezek a kis finomságok nemcsak ízeket, hanem odafigyelést, szeretetet és jóindulatot is közvetítettek, beszélgetéseket kezdeményeztek. A házi készítésű lekváros linzerek, pogácsák, szép csomagolású sütemények révén új kapcsolatok, mosolyok és ismeretségek születhettek.
Séta a zöldben – és egy kicsit egymás felé
A nap nem volt túlhangosított, nem volt hivatalos programokkal tűzdelve – helyette jutott idő egymásra és a természetre. A közös séták és beszélgetések során sokan fogalmazták meg azt: „Most először találkoztam xy-nal személyesen” – pedig évek óta ugyanannál az intézménynél dolgoznak, telefonon már beszéltek többször is, de most arc is társult a hanghoz. Az ilyen felismerések mutathatják meg igazán, amit már éreztek eddig is. Vagyis: egy célért, a segítséget kérő emberekért jó és érdemes együtt dolgozni itt a Váci Humán Szolgáltató Központban. (Baranyi Marcsi – Fotók: VHSZK dolgozók)