Schuster Konstantin püspököt 1896. március 16-án – azt követően, hogy megkapta a Lipót rend nagykeresztjét – a város díszpolgárává választották. A főteret tiszteletére Constantin (Konstantin) térre keresztelték át. A tér közepén egy kerítéssel övezett, parkosított kertet alakítottak ki, amelyet Konstantin kertnek neveztek el. Az eredeti terv az volt, hogy itt állítják majd fel Schuster Konstantin püspök szobrát. A szobor nem készült el, mert a kert egy másik „emlékmű” helye lett.
1896-ban a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünneplése alkalmával, először Darányi Ignác földművelésügyi miniszter indítványozta emlékfák ültetését. Ezt követően a belügyminisztérium levélben is jelezte az önkormányzatoknak, hogy „a magyar haza ezredéves fennállása nagy ünnepének emlékét… köztereiken, díszkertjeikben, sétányaikon, vagy a határ arra legalkalmasabb kimagasló pontján, millenniumi emlékfák, facsoportok kiültetésével megörökítsék.” A váci városvezetés úgy döntött, hogy nem alakít ki külön millenniumi emlékkertet, hanem a főtéri Konstantin kertbe ültetik el a millenniumi emlékfákat. A Váczi Hírlap 1896. május 17-i száma számolt be arról, hogy Jung János felszentelt püspök egy beszédet követően, tarackok durrogtatása közepette megáldotta a tér sarkaiba ültetett két emlékfát. A Konstantin kert már nem csak Schuszter Konstantin, de a Millennium emlékezeti helye is lett. A tér fái szépen nőttek, de sajnos az emlékezet már nem volt hozzájuk ilyen kegyes.
Vác városvezetése 1924-ben vetette fel először az első világháborús emlékmű állításának tervét. Az első nehézséget a felállítandó emlékmű helyének kiválasztása jelentette. A városvezetés konszenzuson alapuló megegyezéssel akarta megtalálni a megfelelő helyet. A helyi sajtón keresztül kérték fel a város polgárait arra, hogy véleményükkel segítsék a városvezetést. A legtöbb szavazatot a főtér kapta. Alternatívaként felvetették ugyan, hogy a középvárosi temetőben lévő katonasírok mellett emeljék az emlékművet, de ezt végül elvetették. A helyszín kiválasztásában más szempontokat tartottak fontosnak. „E tér a legforgalmasabb, itt látják a legtöbben”, „…mert ez a központ, itt zajlik le minden nevezetes esemény /…/ az idegeneknek itt van alkalma látni, hogy Vác város nem csak hogy nem feled, de megbecsüli elesett fiait…” voltak a nagyközönség legfőbb érvei a főtéri elhelyezés mellett.
A főtér azonban már foglalt volt: itt állt a millennium tiszteletére ültetett fákkal, öntöttvas ráccsal körülvéve a Konstantin kert. Ezt a kertet kellett megbontani az emlékmű kedvéért. Hosszas mérlegelés után a végső döntést 1926. augusztusában mondta ki a szoborbizottság.
Egy emlékmű kedvéért eltüntettek egy emlékhelyet, mert a köz emlékezetéből kikopott a fák eredeti jelentése, a váciak számára a millenniumi emlékfákat rejtő kert már nem volt több, mint egy kert…. Regetzky Ferenc fotográfus szépen komponált képe visszaadja a tér századvégi hangulatát. A külső felvétel különlegessége, hogy egyes alakok elmosódottabbak. Ennek oka a kora tavaszi fényviszonyok miatt szükséges hosszú expozíciós idő volt – olvashatjuk a visszaemlékezést Tragor Ignác Múzeum sorozatának következő részében. ♦