Van, amikor egy egyszerű telefonhívás a segítség első lépése. Egy beszélgetés, ami nem adminisztrációval kezdődik, hanem emberi szóval. Kovács Boglárka, a váci házi segítségnyújtás koordinátora pontosan ilyen szemlélettel végzi munkáját a Dr. Kenéz Zoltán Egyesített Szociális Intézményben. Az elmúlt egy év tapasztalatairól, az idősekkel való munkáról, a kollégákról és a jövő kihívásairól beszélgettünk vele.
Boglárka több mint egy évtizede dolgozik a szociális szférában – korábban családsegítőként, gyermekvédelemben, menekültprogramokban, Budapesten. A váltás azonban elkerülhetetlenné vált: családjával elköltöztek a fővárosból, és új életet kezdtek a Dunakanyarban. Így talált rá a váci intézmény felhívására, egy videóra a közösségi oldalon, amelyben – bár más pozícióra kerestek embert – nyitott szívvel fogadta az intézményvezető, Szabados-Slezák Brigitta a jelentkezését.
– Vezetői tapasztalatom volt, és bár először nem kifejezetten a házi segítségnyújtás érdekelt, gyorsan ráéreztem, hogy itt nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van – meséli. – Tetszett, hogy a részmunkaidőt is támogatták, és már az első beszélgetésnél éreztem: itt lehet értelme annak, amit csinálok.
A házi segítségnyújtás nem egyszerű gondozói munka. Inkább olyan emberi jelenlét, amely a napi rutinon túl biztonságot, megértést, gyakran társaságot is jelent az időseknek. A szolgáltatás keretében a gondozónők segítenek a mindennapi tevékenységekben: fürdetés, bevásárlás, gyógyszerkiváltás, ügyintézés, és sokszor csak az, hogy meghallgatják az ellátottakat – ez már önmagában gyógyító hatású lehet.
– A gondozónőink minden alkalommal belépnek valakinek az otthonába – mondja Boglárka. – Ez nem egy kórházi osztály, nem egy irodai ügyintézés. Ez a legszemélyesebb tér, és ezért is fontos, hogy fix gondozónő járjon minden egyes klienshez. Ez biztonságot ad, és lehetőséget teremt arra, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki.
Jelenleg öt gondozónő dolgozik a csapatban – a kezdetekhez képest ez bővülés, de Boglárka szerint nem egyszerű új munkatársat találni a szociális területre.
A szolgáltatás igénybevételét nem nehéz elindítani: egy hívás is elég lehet. De ez a hívás több, mint érdeklődés – gyakran már az első beszélgetés is terápiás erejű. Az emberek jellemzően akkor fordulnak házi segítségnyújtáshoz, amikor már túl vannak egy nehéz időszakon, és sokszor fáradtak, kétségbeesettek.
– A beszélgetés során kiderülhet, hogy valóban mi tudunk-e segíteni, vagy más szolgáltatás lenne az ideális. És az is gyakori, hogy hozzátartozók keresnek meg, akik maguk is elbizonytalanodtak abban, hogy hogyan segítsenek. Itt nemcsak az idősekkel, hanem velük együtt az egész rendszerrel dolgozunk: a családdal, a környezettel, a szomszédsággal – hangsúlyozza a koordinátor.
A szociális munka itt nem merül ki a gondozásban. A házi segítségnyújtás csapata például közösen ünnepeli meg, hogy teljessé vált az öt fős stáb: szalonnasütést szerveznek, amely egyszerre csapatépítés és örömforrás. Az intézményben szerencsére gyakoriak a közösségi programok, amelyekre a munkatársak szívesen járnak – ezek is megtartó erőt jelentenek a nehézségekkel teli hétköznapokban.
Az elmúlt évben több kézzelfogható fejlesztés is megvalósult. A gondozónők céges mobiltelefont kaptak, ami nagyban megkönnyíti a napi kapcsolattartást az ellátottakkal és a családtagokkal. Emellett tervben van egy speciális, házi segítségnyújtáshoz kialakított hátizsák bevezetése is – benne vérnyomás- és vércukorszintmérőkkel, hőmérővel és egyéb alapvető eszközökkel. Ez gyorsabb, rugalmasabb reagálást tesz lehetővé váratlan helyzetekre.
– Ezek a fejlesztések nem csodák, nem oldanak meg mindent. De számítanak. Az is számít, hogy a kollégák véleménye meghallgatásra talál. Hogy ők mondják el, mire lenne igazán szükségük. Ez már önmagában fejlesztés – fogalmaz Boglárka.
A szociális ágazat évek óta küzd a szakemberhiánnyal, az elismerés hiányával, az elöregedő dolgozói állománnyal. Kovács Boglárka szerint ezek valós problémák, de nem szabad elveszíteni a fókuszt: azt a személyes, empatikus jelenlétet, amitől ez a munka még mindig több lehet puszta feladatellátásnál.
– Akkor is kell figyelem, ha nincs több fizetés. Akkor is lehet emberi, ha nincsenek nagy eszközparkok. Ez az, amiben hiszek. És ebben szeretném, hogy ez a csapat is hinni tudjon.
Ha Ön váci lakos, és úgy érzi, hogy Önnek vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége a mindennapokban, forduljon bizalommal a Dr. Kenéz Zoltán Egyesített Szociális Intézmény házi segítségnyújtásához: 06-27-310-772. A szolgáltatás díjköteles – jelenleg 1430 Ft/óra –, és kizárólag váci lakosok számára érhető el. Mert van, amikor már egy beszélgetés is segít. ♦