Ha létezik könyv, amely mögött nemcsak egy szerző, de egy teljes élet áll, akkor az a Kobra sztorik. A nemrég elhunyt Solymosi Zoltán, alias Kobra, nem csupán megírta ezt a kötetet – megélte. Úgy, ahogy csak kevesen mernek: őszintén, iróniával, néha harsány röhögéssel, néha torokszorító fájdalommal.
Az életét leginkább egy szélvédőre tapadt bogárként definiálta: jött a gyorsforgalmi út, aztán egyszer csak csatt – de közben volt benne Beatles, morze, bevásárlókocsi, részecskefizika és végtelen mennyiségű Vác-szerelem.
Volt tengerbiológusi álom, helyette lett vasúti járműszerelés. Lett belőle katona, rendőr, biztonsági őr, portás, majd író – és minden szerepében százszázalékosan ember. A könyv egyszerre rendőrsztorik gyűjteménye, sajátos társadalmi látlelet és egy szórakoztató, szókimondó memoár – egyfajta „Kobra-módra” megírt önéletrajz, betyáros túlzásokkal és pimasz őszinteséggel.
Solymosi Zoltán úgy írt, ahogy élt: nem bonyolította túl, nem akarta megúszni, nem félt megmondani. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, a Kobra sztorik olyan, mintha egy jólesően füstös kocsmapult mellett hallgatnánk végig egy ember történetét, aki tényleg megélte, amit mesél, igaz a neveket azért átírta (reméljük, mindenhol).
És pont ezért fáj, hogy e könyv már posztumusz jelent meg. Zoli – Kobra – ezt még nem tudhatta, de mi, akik ismerjük őt, tudjuk: ez a könyv marad meg nekünk belőle, a makettgyűjtő, Vác imádó, fotóstáskát feleségre bízó, táncra mindig kész, csak nem írtak még zenét hozzá, mindig figyelő és mindig gondolkodó barát.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az életszagú történeteket, aki nem fél nevetni a tragédián, és aki hisz benne, hogy a legkomolyabb dolgokat is el lehet mondani egy jótékony mosoly mögül. Mert a Kobra-stílus nem irodalmi irányzat – hanem lélekállapot.
Köszönjük, Zoli. Jó utat odaát. A morze most csendes, de az üzenet örökre itt marad. Mert te megírtad…
Solymosi Zoltán könyve a Kobra sztorik megvásárolható Nagymaroson a könyvtárban és Vácon a Lyra Könyvesházban! ♦