Nem épül meg az erőmű Nagymaroson! – jelentette be Nagymaros és környéke polgármestereinek a Bős–Nagymaros magyar–szlovák tárgyalások állása kapcsán Lantos Csaba energiaügyi miniszter Nagymaroson. Erről tájékoztat Facebook oldalán Petrovics László polgármester.
Az Index.hu összeállítást készített a vízi erőmű megépítésének korai terveiről, a magyar fél visszalépéséről, az azt követő jogi lépésekről és az ügy várható lezárásáról. Ebből készítettük az alábbi összefoglalót.
Történelmi előzmények – hogyan jutottunk idáig?
A vízlépcsőrendszer ötlete a XX. század harmincas éveiben is felmerült, hogy a Duna szabályozását össze lehetne kötni hajózási fejlesztésekkel és vízi erőművek építésével. 1956-ban a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa (KGST) hivatalos határozatot hozott a Duna Pozsonytól a Fekete-tengerig tartó szakaszának átfogó hasznosításáról, amelynek része volt az energiatermelés is. A konkrét terveket az 1950-es évek végén Mosonyi Emil professzor és csapata dolgozta ki a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az elképzelés azóta többször módosult – gazdasági, környezetvédelmi, hidrobiológiai és nem utolsósorban politikai okokból.
A projekt 1977-ben indult, amikor Magyarország és Csehszlovákia (akkor még egy államként) kétoldalú államközi szerződést kötött a Duna közös szabályozásáról, vízenergia-termelésről és a hajózhatóság javításáról. A szerződés alapján két vízlépcső épült volna: Bős (ma Szlovákiában, Gabčíkovo): ez szolgálta volna a fő energiatermelési célt; Nagymaros (Magyarországon): duzzasztóként funkcionált volna, a bősi erőmű zavartalan működéséhez is szükség volt rá.
A beruházást eleinte gazdaságilag és energetikailag előnyös projektként kezelték, de a ’80-as évek közepétől egyre nagyobb ellenállás bontakozott ki Magyarországon – környezeti, tájvédelmi és vízügyi aggályok miatt. A főbb kritikák: A nagymarosi erőmű elárasztotta volna a Dunakanyart, a természetvédelmi szempontból kiemelten értékes ártéri erdőket; A Duna vízjárásának mesterséges szabályozása kiszámíthatatlan ökológiai károkat okozott volna a Szigetközben és a Duna magyar szakaszán.
A vízlépcsőrendszer társadalmi támogatottsága jelentősen megroppant, különösen a rendszerváltás előtti utolsó években; 1989-ben, a növekvő környezetvédelmi és társadalmi tiltakozás hatására – példátlan civil megmozdulások után – a magyar kormány hivatalosan felfüggesztette a nagymarosi építkezést. Egy évvel később az Országgyűlés is elutasította a beruházás folytatását.
A szlovák lépés és a hágai döntés
Eközben Szlovákia (akkor már önálló államként, Csehszlovákia felbomlása után) úgy döntött, hogy egyoldalúan eltereli a Duna főágát saját területére, 1992-ben. Így a bősi erőmű – bár nem a megállapodás szerinti formában – mégis megépült és működni kezdett.
Ez a lépés évtizedes jogi vitához vezetett. Az ügy a hágai Nemzetközi Bíróság elé került, amely 1997-ben hozott döntést: elmarasztalta Szlovákiát a Duna egyoldalú eltereléséért. De elmarasztalta Magyarországot is, amiért egyoldalúan felfüggesztette a szerződést. A bíróság kompromisszumos megállapodásra kötelezte a feleket, ám azóta sem sikerült tartós megoldást találni – egészen mostanáig.
A 2025-ös bejelentés – mi változott most?
Lantos Csaba energiaügyi miniszter július 12-i bejelentése szerint a magyar kormány véglegesen lemond a nagymarosi vízerőmű megépítéséről. Ez a döntés a szlovák kormánnyal közösen kialakított, hosszú távú energiamegállapodás része.
A megállapodás főbb elemei:
Nagymaros végleg lekerül a napirendről, a magyar állam a jövőben sem kíván ott vízerőművet építeni.
Magyarország elismeri a bősi rendszer és a dunacsúnyi duzzasztómű jelenlegi működését – ez szimbolikus, de fontos diplomáciai gesztus.
Többlet vízhozam érkezik a Szigetközbe, ahol évtizedek óta súlyos vízhiánnyal küzdenek – a cél a térség ökológiai rehabilitációja.
Magyarország kedvező áron vásárol villamos energiát a szlovák bősi erőműből, egy 25 éves keretszerződés alapján. A mennyiség két vármegye – Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom – teljes lakossági fogyasztását fedezi.
Magyarország nem válik tulajdonossá sem az erőműben, sem a vízrendszerben, és nem terheli semmiféle fenntartási költség.
A döntést a magyar és a szlovák parlamentnek is ratifikálnia kell. A tárgyalásokba bevonták a térségi polgármestereket és civil szervezeteket is, akikkel már több konzultáció is lezajlott.
Miért jelentős ez a döntés?
Lezárhat egy több mint 40 éve húzódó politikai, jogi és környezeti konfliktust. Elismeri a környezetvédelmi szempontokat, hiszen a Dunakanyar és a Szigetköz természeti értékeinek megőrzése prioritást kap. Energetikai előnyt is biztosít, hiszen Magyarország részben zöld áramhoz jut hosszú távra, piaci ár alatt. Javíthatja a magyar-szlovák viszonyt, amelyre hosszú ideig árnyékot vetett a vízlépcső-ügy. (Fotók: Facebook) ♦