A város életében 1846. július 15-e nemcsak azért volt nevezetes, mert a Tabánban 44 ház égett le egy hatalmas tűzben, hanem mert átadták az ország első vasútvonalát. Július 16-tól már mindenki utazhatott a vonaton, aki megfizette a viteldíjat. Mindössze 1 óra alatt ki lehetett érni Pestről Vácra.
Korábban a gyorskocsival közel 8 óráig tartott ez az út. Akkor csak azok jöttek Vácra, akiknek fontos dolguk volt, mert a rossz utakon való zötykölődés nem csábította az embereket a város meglátogatására. A vasút azonban gyors és kényelmes volt, s nyáron még az sem okozott gondot, hogy a kocsiknak nem volt üvegezett ablakuk – olvashatjuk a Tragor Ignác Múzeum sorozatának következő részében.
Hétközben naponta három vonat ment mindkét irányba: Pestről reggel 8-kor, délután 3-kor és este 18.45-kor, Vácról reggel 6-kor, délelőtt 11.30-kor és délután 16.30-kor indult vonat. Vasárnap és ünnepnapokon volt némi változás, Pestről délután 15.30-kor, Vácról pedig este 8 órakor indult vonat. A járatok száma azonban kevésnek bizonyult.
Az első négy napon „négyezer s párszáz utas fordult meg a két város közt, tehát naponkint egyre másra több mint ezer ember. Egész társaságok szövetkeznek, mulatságos kirándulásokra.” – írta a Honderü. Ekkor kb. 13.000-en laktak a városban, s a napi több, mint ezer kiránduló – a lakosság közel 10%-a – igen jelentős hatással volt a kisváros mindennapjaira. Az első vasárnapon Vácra utazó kiránduló rácsodálkozott arra, milyen csendes, „élénktelen” a város, de szerencsére az Arany szarvas fogadóban finom ételek és jó zene várta.
Szeptemberben a szüret keltette fel az érdeklődők figyelmét. Sokan ezért utaztak Vácra, s bizony volt, akinek a fejébe is szállt a finom váci bor. A vasúttársaságot is megizzasztotta ez az esemény, ugyanis nem volt elegendő mozdony és kocsi az utazók szállítására, s „párszáz” utas visszafelé lemaradt, mert szeptember 8-án – rekordmennyiségű – 4.456 utas vette igénybe az ország első vasútját.
Október 11-én, vasárnap is sokan vártak az indulásra. A Nemzeti Ujság így írt a pénztárnál történtekről: „annyira tele volt, hogy a pénztárnoknak be kellett zárni a cassát. A nagy számmal összetódult nép azonban igen nyugtalankodék, hogy e miatt a várt s óhajtott élvezettől megfosztatik. De a szorgos tisztviselőség a közkívánatnak engedelmeskedni legkevésbé sem késlekedett, s délutáni 3 órakor egy külön mozdonyt is Vácz felé indított.”
Vác élete egycsapásra megváltozott. Július 16-tól szeptember 30-ig 79.365-en utaztak a vonaton. A korábban csendes kisvárosnak fel kellett készülnie a vonatozni vágyó kiránduló tömeg ellátására. A korabeli tudósító szerint Vác Pest „elővárosa” lett. ♦