Jelenleg Kónya Enikő műveit láthatja a közönség a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. A Szentendrén élő és alkotó festőművész alkotásai 2016 óta láthatóak egyéni, vagy épp csoportos kiállításokon. A Torony Galériába járók számára sem ismeretlen a neve, stílusa, művészi kifejezésmódja. Azt már Jess Kinga, a könyvesház vezetője mondta a kiállításmegnyitón, hogy a helyszín már a kezdetektől lehetőséget adott a festőművésznek a művei bemutatására, legyen az egyéni, vagy épp csoportos tárlat.
Németh Árpád festőművész megnyitóbeszédében egy bibliai párhuzammal hozta összefüggésbe Kónya Enikő eddigi művészeti életútját, ez pedig Jézus vízen járása volt. A felszólaló szerint az alkotó képletesen véve, ahol áll, onnan előre teszi a lábát, megvizsgálja, hogy a víztükör azon részén ahová lépett, van-e valami biztosíték számára, hogy felszínen maradjon. Ha az alkotó ezt megtalálja, folytathatja útját. Németh Árpád szerint a művészi kísérletezés nem más, mint a járható út keresése. Ezek az útkeresések jól láthatóak az alkotó eddigi életművén.
Szó esett a szentendrei festőművész pályájának kezdeteiről is, arról az időszakról, amikor a Bauhaus festészeti stílus jegyei megjelentek a képein. A Bauhaus képzőművészeti stílusra jellemző az egyszerűség, a minimalizmus, a geometrikus formák és az erőteljes színhasználat. Ez volt az egyik stabil pont Kónya Enikő művészeti életében, ahol megvetette a lábát és ahonnan lehetősége nyílt megkeresni az újabb fix pontot. Szentrendén élőként később rájött, hogy a híres szentendrei művészek, ha más attitűdből is, de kapcsolatban voltak a Bauhaus irányzattal. Fontos volt Kónya Enikő pályáján az általa készített, úgy is mondhatni: szentendrei anzix. Ez egy olyan kollekció, amire a település hangulata, miliője nagy hatással volt. Később egy amorfabb korszaka következett, amikor nem ennyire mértani és szerkezeti ábrázolások jellemezték képeit, hanem inkább festői eszközöket használt. A formák lazábban kötődtek egymáshoz, kevesebb szín jelent meg. Ezek tehát lazább szerkezetű, lazábban előadott munkák voltak.
A jelenleg Vácon látható kiállítási anyag kapcsán elhangzott, hogy a falakon látható képek, mintegy összefoglalják az alkotó eddigi életművét. Németh Árpád szerint a tárlat anyaga egy komplett gondolatsorként is értelmezhető. Kevés színnel, kevés behatárolható formával hozva létre a variációkat. Ennek a befoglaló címe az lehetne: kikötő motívumok. Ugyanis a képek jórészt hajókat, kikötői hangulatokat ábrázolnak. Tehát a kikötői motívum, mint olyan volt az ürügy, ami révén a művész elmondhatja azt, amit el akar mondani, meg szeretne mutatni. Elért tehát egy újabb fontos ponthoz azon a bizonyos vízfelszínen.
Nem feltétlen jó, amikor egy művész elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor elégedetten hátranéz, mondván: „ügyes voltam”. Ahhoz, hogy az igazi művész elégedett lehessen, az egész életét kell rátenni az alkotótevékenységre. Barcsay Jenő Kossuth-díjas magyar festőt, grafikust idézve: végig kell szenvedni ezt az utat. Németh Árpád szerint ez a szenvedés idézőjeles, mert aki a művészeti utat végig „szenvedi”, annak öröme is van benne. Tehát az az idézőjeles szenvedés, amivel létrejön egy művészi alkotás, vagy épp egy művészi életmű, az tele van a szenvedésből fakadó örömmel. A fájdalom és az öröm azonos tőről fakadnak.
Kónya Enikő esetében is hasonló dologról van szó. Ilyenkor minden művész abban reménykedik, hogy ha valaki odaáll a kép elé, legalább egy részletében megérzi annak az örömnek a lényegét, amit a festő akkor érzett, amikor éppen a kép azon részén dolgozott. Létrejön egy párbeszéd. Innen a kiállítás címe is: Párbeszéd. Amikor a néző számára, legalábbis csak érintőlegesen azt az érzést hozza, mintha részt vett volna az alkotásban. A Torony Galériában kiállított képek színekben, formavilágban, mondanivalóban egységesek. A megnyitót ezúttal is színesített némi zene, Balázs Zselyke gitárjátéka tette gazdagabbá a rendezvényt.
Kónya Enikő aktuális váci kiállítása szeptember 10-ig látható. ♦