Sokszor halljuk, hogy az idősek megbecsülése, védelme közös felelősségünk. De mi történik akkor, ha egy 77 éves egyedülálló nyugdíjas saját otthonában válik kiszolgáltatottá, és sem a hatóságok, sem a jogi segítség nem nyújt védelmet számára?
Levélírónk több mint 30 éve él nagymarosi otthonában, de az elmúlt egy évben a mindennapjai rémálommá váltak. Szomszédja önkényesen megbontotta az ingatlanhatárt elválasztó falat, és azóta rendszeresen hordja át a szemetét és trágyát a hölgy udvarára. Minden lehetséges fórumon próbált már segítséget kérni: helyi hatóságokhoz fordult, ügyvédet is megbízott – még fizetett is neki –, ám az ügyvéd sem tett semmit érdemben, csak ígéreteket.
A történet sajnos nem egyedi, de annál felháborítóbb, hiszen egyetlen ember méltósága, egészsége és otthona került veszélybe. Az alábbi levelet maga az érintett írta – abban a reményben, hogy a nyilvánosság ereje talán még segíthet ott, ahol a rendszer kudarcot vallott.
Tisztelt Szerkesztőség!
77 éves egyedülálló nyugdíjasként írom Önöknek ezt a levelet – elkeseredésemben és tehetetlenségemben. Több mint 30 éve vagyok tulajdonosa az otthonomnak, egy ingatlannak Nagymaroson. Egészen tavaly augusztusig békességben éltem itt, ám azóta szinte rémálommá váltak a mindennapjaim.
A szomszédban lakó tulajdonos önkényesen kibontotta a két ingatlan közötti téglafalat, mondván, neki „jár” az átjárás az udvaromon keresztül – harminc év távlatára hivatkozva. Ő azt állítja, hogy már 1961-ben megvásárolta a területet, de az itt akkor élők közül senki nem adott el neki semmit. Akkoriban ott lóistállók voltak, lovakkal, és egy pottyantós WC – egészen más világ, egészen más körülmények.
A bontás óta rendszeresen, naponta hordja át az udvaromba az összes háztartási szemetét, trágyát, nyúlürüléket. Mára már olyan mértékben felhalmozódott ez a mocsok, hogy szinte a lakásom bejáratáig ér a trágya és hulladék. Elmondhatatlan a bűz, a látvány, a lelki teher, amit ez jelent számomra.
A helyi hatóságok ugyan kint jártak, de csak annyit mondtak: peres úton próbáljam rendezni az ügyet. Nyugdíjas vagyok, szerény jövedelemmel, nincs lehetőségem hosszadalmas és költséges pereskedésre. Birtokvédelmi eljárást sajnos senki nem indít. Az egészségügyi kockázatokon túl ez az állapot méltatlan, megalázó, és elfogadhatatlan.
Egy helyi képviselő – aki humánus hozzáállásával próbált segíteni – felkarolta az ügyemet, de sajnos több hónap próbálkozás után ő is eredménytelenül járt.
Kérdezem: valóban itt tartunk? Nagymaroson bárki büntetlenül szemetelhet más magántulajdonába, és sem a hatóság, sem az önkormányzat nem tesz semmit? Meddig lehet egy idős embert ennyire kiszolgáltatott helyzetben hagyni?
Bízom abban, hogy ha más nem, a nyilvánosság talán segíthet változást hozni. ♦