A nyaraláshoz mindig is szabadidő, pénz és megfelelő közlekedési feltételek kellettek. Bár a 19. század második felében már a tehetősebb polgárok is szívesen utaztak, kevés váci tehette ezt. A helyi lapok az 1880-as évektől beszámoltak a helyi elit utazásairól.
Kezdetben a „Személyi hírek”-ben írtak arról, ki, hol tölti szabadságát, 1906-tól a „Nyaralás”, majd 1907-től a „Nyaralás, fürdőzés” rovatban találjuk ezeket az információkat. Nézzük milyen úti célokat választottak a boldog békeidők váci polgárai? A Tragor Ignác Múzeum sorozatának újabb részéből ez is kiderül.
Az 1880-as évektől kedveltek voltak a különböző fürdők. Nem elsősorban a mai értelemben vett nyaralás, hanem a gyógyulás volt a célja azoknak, akik ezeket a helyeket keresték fel. A Monarchia fürdővárosai – az olcsóbb panzióktól kezdve az elegáns szállodákig – várták a gyógyulni várókat. A korzókon sétáltak, hallgatták a térzenét, élvezték a kávéházakat és cukrászdákat, és természetesen a fürdőorvos rendelése szerint itták a gyógyvizet. A váci elit különösen a felvidéki Bártfa, Szliács, Tátrafüred, Vihnye, az osztrák területen fekvő Gleichenberg és a csehországi Karlsbad, Marienbad fürdővárosokat kereste fel.
Tragor Ignác szívesen utazott Erdélybe. 1906-ban Tusnádfürdőn nyaralt családjával. Számára nem volt ismeretlen a környezet, hiszen, mielőtt az ügyvédi vizsgát letette, 1894-ben közel 5 hónapig Csíkszeredán folytatott ügyvédi gyakorlatot.
A tengerpari üdülőhelyeken is megfordultak a váciak. 1900-ban Velzer Alajos kereskedő Kálmán fiával együtt Abbáziába utazott. Lussinpiccoló – a mai Mali Lošinj – az Adria jelentős kikötővárosából a 19. század végére kedvelt üdülővárossá vált. Ide utazott 1911-ben Dr. Zádor János polgármester nyaralni.
A Balaton – bár ide is utaztak a váciak – népszerűségében a felvidéki fürdőhelyek után következett csak. Érdekes, hogy nemcsak a reformkortól népszerű Füred volt úti cél. Dr. Ivánka Pál főszolgabíró évente nyaralt családjával Almádiban, még akkor is, ha közben tettek egy-egy kitérőt távolabbi üdülőhelyekre is. Ő már megmerítkezett a tóban is.
Az üzleti-, vagy tanulmányutakat kiegészíthették más helyek felkeresésével is. Az 1889-es párizsi Világkiállításra népes váci küldöttség utazott. A Váczi Hírlap részletezte az útitervet. „Párizsba a kiállításra városunkból dr. Freysinger Lajos, dr. Rácz Béla és neje, dr. Csányi János, dr. Kazaly Imre, Bucsek István, Kovács Ödön és Urszinyi Arnold mentek. F. hó 2-án d. után 3 órakor indultak Budapestről s a megállapított terv szerint 3-án Velenczébe, 4-én este Turinba érkeztek. Itt nagy hazánkfia Kossuth Lajosnál tisztelgett az expeditio s e czélból ott egy napot töltött. 6-án reggel folytatták utjukat Párizs felé, Dijon-ban ebéd és 7-én este érkezés Párizsba. A kiállítás megtekintése végett 8 napig időznek a kirándulók Párizsban, honnan e hó 16-án Londonba indulnak. Anglia fővárosának megszemlélésére 4 napot szentelnek, honnan 21-én visszatérnek Párizsba s innen útjukat Schweicznak véve indulnak haza, még pedig a képen, hogy 22-én Genfben 23-án Bern, 24-én Zürich, 25-én Innsbruck és 26-án Klagenfurtban lesznek, Váczra pedig 27-én reggel érkeznek meg.” A küldöttség kihasználta a lehetőséget, hogy ne csak Párizst, de más városokat is megnézzen.
Hübschl Kálmán városi építész 1906-ban hosszabb tanulmányút után Londonba utazott, ahol egy nemzetközi építészeti kongresszuson vett részt.
Talán a legizgalmasabb utazás dr. Zádor János polgármesteré. 1902-ban öt hetet töltött a Földközi-tengeren, s közben meglátogatta Olasz-, Francia- és Spanyolország nevezetesebb városait és Észak-Afrikát. A polgármesterrel ment Dercsényi Dezső, a Váci Hirlap felelős szerkesztője, nyomdatulajdonos is. Egy ilyen utazást csak nagyon kevesen tudtak finanszírozni.
Mi maradt a kevésbé tehetőseknek? Meglátogatták a rokonokat, vagy rövidebb utazást tehettek, mint Fodor Imre néptanító, aki 1887-ben családjával a közeli faluban, Szokolyán nyaralt. ♦