Harminchárom éve tart Vác és a németországi Donaueschingen testvérvárosi kapcsolata, amely az elmúlt években különösen az idősellátás területén mélyült el. Ennek legszebb bizonyítéka, hogy a váci Dr. Kenéz Zoltán Egyesített Szociális Intézmény munkatársai augusztus végén kilenc fővel segítették a donaueschingeni Sankt Michael Idősek Otthona teljes költözését az új, modern épületbe.
A kezdeményezést Szabados-Slezák Brigitta, a Dr. Kenéz ESZI vezetője indította, aki személyesen is részt vett a munkában. A magyar csapat takarított, bútorokat szerelt össze, szekrényeket hordott, és mindenben segített, ami a 100 idős ember zökkenőmentes költöztetéséhez kellett. A német kollégák és a lakók hozzátartozói meghatódva köszönték meg a támogatást.
Szabados-Slezák Brigitta közösségi oldalán naponta számolt be a munkáról, amely során a váci dolgozók nemcsak fizikai erejükkel, hanem emberségükkel és jókedvükkel is hozzájárultak a sikerhez. „Mint egy olajozott gépezet működtünk együtt a német barátainkkal… szavak nélkül is tudta mindenki, mi a dolga” – írta egyik bejegyzésében.
A közös munka elismeréseként Markus Bonserio, a Sankt Michael Idősek Otthonának igazgatója levelet intézett Matkovich Ilona polgármesterhez. Ebben így fogalmazott:
„Ez a rendkívüli támogatás nemcsak a költözés gyakorlati folyamatát tette sokkal könnyebbé, hanem érzelmi nyomot is hagyott. Mélyen megindító volt látni, hogyan formálódhat igazi barátság és kölcsönös segítségnyújtás a nemzeti határokon átívelően.”
A levélben külön kiemelte Szabados-Slezák Brigitta szerepét:
„Nemcsak egy rendkívül hozzáértő vezető, hanem lenyűgöző nagykövete is a városnak. Az olyan embereknek köszönhetően, mint ő, Vác és Donaueschingen testvérvárosi kapcsolata életre kel – és évről évre egyre mélyebbé válik.”
A donaueschingeni idősotthon vezetője arra kérte a váci városvezetést, hogy tolmácsolják köszönetüket a teljes csapat felé, akik munkájukkal maradandó élményt és példát mutattak.
A mostani együttműködés egyértelműen bizonyítja: a városok közötti testvérvárosi kapcsolat nem pusztán ünnepi protokoll, hanem élő, cselekvő barátság, amelynek valódi nyertesei az emberek – jelen esetben az idős emberek, akik biztonságos, szép és szeretettel teli otthonban kezdhetik meg életük új fejezetét.
A közös munka végén a vendéglátást a váci csapat hagyományosan magyaros ízekkel hálálta meg: gulyáslevessel és süteménnyel köszönték meg a szíves fogadtatást. ♦