Elment, itt hagyott bennünket Berczelly Csaba a Dunakanyar kézilabdázásának ikonja.
Kézilabdás pályafutását a Váci Kölyök csapatában kezdte majd a Váci Spartacus ifi csapatában folytatta. Remek legendás csapatuk volt, akik arról voltak híresek megyeszerte, hogy a szó szoros értelmében játszották ezt a játékot, humorral, remek improvizációkkal fűszerezve. Pályafutása a Váci Fonó csapatánál folytatódott, akikkel előbb megnyerték az NB II-t, majd sikeresen szerepeltek az NB I B-ben. Rendkívül népszerűek voltak mert a találkozóikra rendre zsúfolásig megtelt a Fonógyári katlan salakos pályája.
Ezután újabb lépés következett, mert visszaigazolt a nevelő együttesébe. Miután fuzionáltak a Váci Híradás csapatával pár szezon után egy nézeteltérés miatt Nagymarosra igazolt, ahol játékosedzőként tevékenykedett.
Az ezután következő időszak nevezhető talán a nagymarosi kézilabda aranykorának, melynek csúcspontját egy emlékezetes, többszáz néző előtt lezajlott Nagymaros – Szeged Magyar Kupa mérkőzése jelentett, amikoris sikerült megszorongatniuk NB I-es ellenfelüket. Edzői pályafutásának végén egy évet Dunakeszin a másodosztályú csapatnál töltött, ahol minimális különbséggel maradtak le az NB I-es feljutásról, de bronzérem is nagyon szép eredmény volt.
Megszállott sportbarát volt, aki élete utolsó pillanatáig részt vett a kézilabdás bálok, találkozók szervezésében, betegsége ellenére nem hiányozhatott a teniszpályáról, követte és nézte a sporteseményeket, kiemelten a kézilabda mérkőzéseket. Sajnos az utóbbit már csak Vácon, mert a Dunakanyarban nagy bánatára (Nagymaros, Szob, Verőce, Zebegény) már kihalt a sportág és úgy néz ki egyelőre, hogy ez nem is fog változni.
Berczelly Csaba a jövőben a többi egykori baráttal, sporttárssal már fentről figyelheti mérkőzéseinket és ígérjük, az elmúlt évben elmondott tanácsaidat betartva szerepelünk a továbbiakban.
Vidám ember volt, mindenki szívesen kereste a társaságát, melynek egyedi humorával a központja volt. Úgy érzem, boldogok lehetünk, hogy barátjának tekintett bennünket. Nagyon fogsz hiányozni. Nem feledünk el.
Drága barátunk nyugodj békében! (Nyári József) ♦