Közel egy év után lezárul egy átmeneti, mégis meghatározó időszak a Váci Dunakanyar Színház életében. Iványi Károlyné tavaly kapott váratlan felkérést arra, hogy megbízott igazgatóként vezesse tovább az intézményt, miután a korábbi vezető távozott. Bár eredetileg rövid időre tervezett, mégis számos értékes szakmai eredmény, stabil működés és emlékezetes előadás fűződik a nevéhez.
Hogyan élted meg, amikor közel egy évvel ezelőtt átvetted a váci színház vezetését és akkoriban miért döntöttél így?
Nem tervezett lépés volt részemről, kaptam egy felkérést a polgármestertől, mivel a színház igazgatója más helyen szeretné folytatni a munkáját, átmenetileg meg kell oldani a helyettesítését, vállalom-e? Rövid időre gondoltam, de maximum egy évig amíg a pályáztatás lezajlik.
Melyek voltak a legfontosabb céljaid, amikor igazgató lettél, és ezekből mi valósult meg az egy év alatt?
Mivel ismertem a színház munkáját, egyrészt a jó hagyományok, és partnerek megtartása, volt a célom, de szerettem volna szélesíteni a különböző műfajok – zenés, irodalmi – bemutatását, és a helyi művészeknek lehetőséget adni bemutatkozásra.
Mely előadásra vagy színházi eseményre emlékszel vissza legszívesebben ebből az időszakból?
Legrégebbi partnere a Színháznak az Orlai Produkció, rendszeresen bemutatjuk előadásaikat, Nagyon tetszett a Valódi hamisítvány című darab, de népszerű a Loupe Társulat is. Két középiskola – Boronkay és a Madách – diákjainak is volt bemutatója, számomra nagy élmény volt a fiatalok előadása, nagyon tehetségesek, a széles közönség számára is előadható, színvonalas előadások voltak. A Rózsavölgyi Szalon is először volt a színházban vendégszerepelni, nagy siker volt a Szívhang című előadásuk.

Milyen volt együtt dolgozni a háttércsapattal?
Tudtam, hogy kis létszámú a dolgozói csapat, és ennek megfelelően kicsit izgalmas volt, hogy adott helyen mindig legyen valaki a feladat elvégzésére. Ez működött már előttem is, de nem a legideálisabb ez a helyzet.
Mi volt a legnagyobb kihívás a közel egyéves igazgatói időszakod során?
Mivel több évtizedet töltöttem el a város kulturális életében, szakmailag nem jött szembe nagy kihívás, inkább az volt újszerű, hogy a színház cégként működik és céget még nem vezettem. A gazdálkodás felelőssége, a kiadás, bevétel egyensúlyba tartása volt a kihívás, de ebben segítségemre volt a gazdasági vezető aki viszont nagy tapasztalattal rendelkezett és így elmondható, hogy stabil a színház működése, várhatóan pozitív eredménnyel zárunk. Ehhez hozzájárultam talán én is, mivel az igazgatói fizetés kevesebb mint feléért –bruttó 400 000 Ft-ért –vállaltam el a munkát.
Még azt el kell mondanom, hogy a szép, és jól felszerelt színház elsősorban kamara jellegű darabok bemutatására alkalmas, nézőtere is ennek megfelelő, ezért az előadások pozitív egyenlege ritkán teljesíthető.
Most fogja a testület meghallgatni a vezetői posztra pályázókat. Hogyan látod a váci színház jövőjét?
2013-ban a Színház indulásának kezdetén még működött a Fónay Társulat, aztán tervek születtek egy önálló színházi társulat létrehozására, de a jelen helyzet ami 2019 óta van, egy befogadó színház működésére ad lehetőséget. Megfelelő költségvetéssel más irányba is el lehet mozdulni, de a jövőjét befolyásolja a fizetőképes kereslet alakulása is.
Nagyon szerencsés a város, mivel van egy másik, színházi előadások bemutatására alkalmas helyszín a művelődési központban. A jövőt illetően a két helyszín jó kihasználása, együttműködése is feladat lesz.
Hogyan tervezed a következő időszakot – vállalsz-e továbbra is szerepet a város kulturális életében?
Engem általában megtalálnak a feladatok, és ha olyan talál meg amit nyugodt szívvel el tudok vállalni, megfontolom. Itt a Színházban a jelenleg megbízott igazgatóval közösen terveztük meg évvégéig a bemutatókat, és sikerült egy jó műsort összerakni, ebben még részt veszek, a már említett kis létszám miatt is.
Összegezve az elmúlt rövid egy évet, szép emlék marad a színházban töltött idő, köszönöm a közös munkát a dolgozóknak, a képviselő-testületnek, a kulturális intézményeknek és mindenkinek aki segítette a munkámat. ♦
