Érdemes megállnunk egy pillanatra, és levonni a tanulságokat arról, miért is volt kiemelkedően sikeres az első Analóg November kihívás. A kezdeményezéshez több mint 500 magyarországi és erdélyi iskola csatlakozott, és a résztvevők együtt 16 millió perc, vagyis 30,4 év képernyőmentes időt gyűjtöttek össze az Out! applikációban.
Ez önmagában is figyelemreméltó eredmény, de talán még fontosabb az a felismerés, amely mögötte húzódik: a diákoknak valójában nagy igényük van a digitális pihenésre, csak kell egy biztonságos keret, ami elindítja őket.
A szervezők visszajelzései szerint a program sokakat meglepett: a fiatalok nemhogy ellenálltak volna, hanem kifejezetten lelkesedéssel vágtak bele a kihívásba. Többen arról számoltak be, hogy „mintha 30 évig nem vettek volna telefont a kezükbe”, olyan intenzív élmény volt számukra az offline jelenlét. A diákok számára felszabadító volt, hogy a közösségi együttlétek során nem kellett a telefonhoz nyúlniuk; sokan újra felfedezték a hobbijaikat, mélyebb beszélgetéseket éltek meg, és jobban tudtak figyelni a tanulásra, a családra és saját magukra.
A kihívás szakmai háttere is megerősíti, miért fontosak az ilyen kezdeményezések: a túlzott képernyőidő rontja a koncentrációt, megzavarja az alvást, növeli a szorongást, és súlyos társas nyomást helyez a fiatalokra. A program célja nem az volt, hogy a telefonokat rossznak állítsa be, hanem hogy megtanítsa a gyerekeket: ők irányítják az eszközt, nem fordítva. „Bízunk benne, hogy sokaknál tartós szokássá válik mindaz, amit ez a hónap elkezdett – mi pedig még nagyobb lelkesedéssel folytatjuk majd” – mondta Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója, az Analóg November ötletgazdája.
A kihívást végül négy kategóriában hirdették meg, és olyan iskolák kerültek az élre, mint a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium vagy a Szegedi Arany János Általános Iskola. Bár váci intézmény nem szerepelt a győztesek között, a részvétel önmagában is érték: a gyerekek megtapasztalhatták, milyen a nyugodtabb, lassabb, „analógabb” élet, és milyen sokat jelent, amikor visszaszerezzük az idő feletti irányítást. Hogy ezek a kezdeményezések nem versenyek elsősorban, hanem lehetőségek. Lehetőség a pedagógusoknak, hogy új témákat hozzanak be az osztályba; lehetőség a diákoknak, hogy megtapasztalják: a valóság nem a képernyőn túl van. És lehetőség az iskoláknak, köztük a váciaknak is, hogy jövőre talán még tudatosabban, szervezettebben kapcsolódjanak be ebbe a kihívásba.
A szervezők már most bejelentették, hogy a nagy sikerre való tekintettel 2026-ban is folytatódik az Analóg November. Érdemes tehát felkészülni rá – akár a tanulságok, akár a közösségi élmények miatt.
Mert ha valamire rávilágított ez a hónap, akkor az az, hogy az offline idő nem elveszett idő. Épp ellenkezőleg: az adja vissza azt, ami a legértékesebb – egymást és önmagunkat. (Fotó: Pexels) ♦