Ugyan Megyeri Károly társulatának nem volt szerencséje Vácott (mint azt Petőfi Sándor: A tintásüveg című verséből megtudhattuk), az 1860-as évektől a város lelkes ifjai műkedvelői színtársulatot hoztak létre. Az előadások az Arany Szarvas fogadóban – ma Pannónia Ház – voltak. 1870-ben a Nőegylet és Dalkör karolta fel a színház ügyét, a cél, egy állandó színház létrehozása volt. Kezdetben az Arany Szarvasban akarták kialakítani, de erre nem került sor.
Az 1880-as évek végén, a Kossuth téren álló Kis sörház – az egykori káptalani sörház – romos épületének színházzá alakítása merült fel. Az épületre emelet került volna, s nem csupán színházként, de egyletek és a kaszinó számára is biztosított volna helyiséget. A városnak nem állt a rendelkezésére az építéshez szükséges összeg, így az a döntés született, hogy amíg a megfelelő pénzt összegyűjtik – átmenetileg, hogy a fenntartására ne kelljen költeni – bérbe adják – olvashatjuk a Tragor Ignác Múzeum sorozatában.
1889-ben az addigi bérlő, Rassovszky Mihály elment a városból, s a városi tanács a Kis sörházat Hornung Albertnek adta ki. Hornung kihasználta az épület lehetőségeit, s érdekes tervvel igyekezett a vendégeket becsábítani. Tekeversenyt hirdetett, ahol a fődíj egy kocsi volt. A második és harmadik helyezett pénzjutalomban részesült. A versenyek és a finom fogások megtették a hatásukat. Rövid idő alatt a város népszerű vendéglője lett a Kis sörház, ami a város kasszáját is gyarapította. A színházra nem gyűlt össze a pénz, de a Kis sörház vendéglőként amúgy is nagyobb hasznot hajtott, így aztán a városvezetés letett a színházzá alakításának tervéről.
Hornungot néhány évvel később már máshol találjuk. Nem ment messzire, csak a tér másik oldalára. Ő lett a Műcsarnok – későbbi nevén Hornung kávéház – bérlője. De a Kis sörház színházzá alakításának terve végleg lekerült a napirendről… ♦