A Váci Fegyház és Börtön, a város egyik legnagyobb és legismertebb intézménye 170 évvel ezelőtt, 1855-ben nyitotta meg kapuit. Az első fegyencet az év novemberében fogadták be, azóta folyamatosan büntetés-végrehajtó intézetként működik.
A közelmúltban a Tragor Ignác Múzeum jóvoltából falai mögé a Bűn és büntetés sétán résztvevők betekinthettek. A bezártság, a lassan múló idő elviselését, a reszocializációt a foglalkoztatás mellett az alkotó-tevékenység jelenthette/jelentheti az elítéltek számára.
A különböző technikával készült, a börtönben elérhető alapanyagokból (pl. kenyérbél, papírhulladék, szappan, krémes tubus) készült, gyakran a börtönéletet megidéző tárgyak, alkotások az úgynevezett „rabmunkák”.
„Múzeumunk legrégebbi rabmunkája Emerich Gottfried orvos börtöncelláját ábrázoló gobelinhímzése, amely az 1848-as szabadságharc bukása utáni megtorlás idején készült. Idős Székely Sándor ajándékának köszönhetően idén egy különleges, az 1980-as években készített tárgyakat tartalmazó váci rabmunka-kollekcióval gazdagodott a Tragor Ignác Múzeum gyűjteménye.
Fafaragások, rézdomborítások, apró, műgyantába rejtett tárgyak, befont palackok, kézzel írott börtönszótár és szappanfaragás egyaránt része a tárgy-együttesnek. Ezúton is köszönjük az ajándékozónak a rendkívüli emlékanyagot!” – olvashatjuk a múzeum múltidéző beszámolóinak következő részében. (Fotók: Facebook) ♦