Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy, a birkózáshoz minden feltételt megteremtő sportklub a Mező alagsorában: a Váci Forma SE. 2001-et írtunk akkor és két lelkes, sportot kedvelő úr úgy döntött, ha csak egyetlen igazi bajnokot is sikerül kinevelniük, már megérte belevágni ebbe a nem kevés pénzt felemésztő vállalkozásba. És sikerült…
A Váci Forma Sportegyesület 2001-ben kezdte meg működését a mezőgazdasági szakiskola alagsorában kialakított kicsi, de „ékszerdoboz” berendezésű birkózótermében. A két alapító, a menedzser, egyben fő támogató, Csókás Tamás, valamint jó barátja, Nagy Lajos, az egykori kiváló szabadfogású birkózó, aki a szakmai munkáért felelt.
– Mik voltak az első lépések? – kérdezem a Mestert.
– A kezdetek kezdetén sportszakmai munkáról még nem lehetett szó, hisz nem volt egyetlen versenyzőnk sem. Legelőször Tamással kialakítottuk a környezetet, megteremtettük az alapját, hogy később valódi szakmai munkáról beszélhessünk. Gyönyörű szőnyeget vásároltunk, melyet méretre csak nekünk készítettek el. Adva volt a legmagasabb igényeket is kielégítő konditerem, a szauna, az öltözők, tehát szinte minden, amivel már el lehetett kezdeni dolgozni.
– Csak versenyző nem volt…
– Büszkén mondhatom, egészen az alapoktól, tehát a kályhától indultunk el. Én a nyakamba vettem a város általános iskoláit és megkezdtem a toborzást. Ami nagy előnyt jelentett, hogy már volt hová lehívni a gyerekeket és a szülőket. Mindenki láthatta, nem egy rozzant sufniban tartjuk az edzéseket, hanem egy olyan komplexumban, ahová a gyerekek is szívesen jönnek, ahol minden feltétel adva van.
– És akkor belépett a deákvári általános iskola kapuján…
– Értem, mire céloz… – mosolyodik el a hatvanöt esztendős mester. – Természetesen ott is jártam, jelentkezett is egy akkor hét esztendős kisfiú, ártatlan gyermeki mosollyal az arcán, amit huszonöt éves korára is megőrzött – remélem, ezzel nem bántom meg. Ő Lám Bálint, aki azóta már a kötöttfogású birkózó válogatott óriása, felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes, junior világbajnok.
– Helyben is vagyunk, beszéljünk egy kicsit róla, azaz Bálintról.
– Mint mondtam, az első időszakban talán néha gyerekesnek tűnt, de a kiszabott feladatokat mindig tisztességgel elvégezte. Később feltűnt, hogy nagyon gyorsan nő és ezzel párhuzamosan az izomzata is fejlődik.
– Egy jó szemű edző láthatja az ifjú tanítványról, hogy komoly karrier előtt áll?
– Ha nem is mindig látja, de folyamatosan arra kell törekednie, hogy a lehető legtöbb tudást, technikát adja át a gyerekeknek. Tehát az alapok megteremtése különösen fontos, de ez igaz minden sportágra. Az idő, a szorgalom, a türelem, az alázatos munka később meghozza a gyümölcsét és persze a hit, ami nélkül elképzelhetetlen a siker.
– Kanyarodjunk rá az október 20-án kezdődő világbajnokságra, ahol ön a női válogatott edzőjeként lesz jelen. Mit vár a hölgyektől?
– Érmet mindenképpen, talán érmeket, hisz van a csapatban világbajnok (Sastin Marianna), többszörös vb-Eb bronzérmes (Barka Emese), hogy csak a két legsikeresebbet említsem, no és persze egyik kedvenc tanítványom, Galambos Ramóna, aki a rigai Eb-n bronzérmet nyert.
– Nyugtasson meg, azért figyelni fogja a kötöttfogásúak utolsó két napi versenyét is?
– Ez csak természetes, hisz akkor versenyez Bálint, akinek a fejlődését kisgyermekkora óta végig kísérhettem. A siker ízét már korábban megismerte, hisz volt junior világbajnok és felnőtt Eb-ezüstérmes. Tisztában van vele, mi kell a kimagasló eredményhez és amennyire meg tudom ítélni, mentálisan, tehát fejben kiválóan felkészült. Az utóbbi időszakban több rangos versenyen is nagyszerűen szerepelt, legutóbb Minszkben egy nagyon komoly erőket felvonultató tornát meg is nyert, tehát egyértelműen jó úton halad.
Hisz a sikerben, sokat tesz érte és nagyon elszánt, ez különösen fontos. Persze ehhez a legkomolyabb ellenfeleknek is lesz néhány szavuk, elsősorban a török és a kubai jelenthet nehezen vehető akadályt, ennek ellenére kimondom: nagyon büszke és boldog lennék, ha egykori tanítványom felkapaszkodhatna a dobogóra. Minél feljebb, annál jobb – mondta Nagy Lajos.
Lám Bálint az október 20-án a Papp László Budapest Sportarénában kezdődő birkózó világbajnokság utolsó két versenynapján (27-28., szombat-vasárnap) száll harcba a világbajnoki aranyéremért a kötöttfogású óriások 130 kilogrammos súlycsoportjában. Arra számíthat a 204 centis, Deákvárról indult, Európa-bajnoki ezüstérmes, hogy az egyik legnagyobb szurkolója biztosan ott lesz a szőnyeg közelében: Lajos bá’, a Mestere! ♦