A magyar-labdarúgó válogatott az előző két Nemzetek Ligája selejtezőn mindössze egy pontot szerzett, Görögország otthonában 1–0-ra kikaptunk, míg Észtországban 3–3-as döntetlent játszottunk. Lapunk állandó szakértője, László Attila nincs elájulva ezektől az eredményektől, azonban a Vác FC őszi eredményeit megfelelőnek tartja.
„A görögök ellen elfogadhatónak tartom a vereséget, azonban az észtek elleni döntetlent tragikusnak minősítem, pláne, hogy két »óvodás« gólt is kaptunk” – fejtegette az 1994-es váci bajnokcsapat és a magyar válogatott egykori technikai igazgatója. „Ettől függetlenül kiállok az olasz szövetségi kapitány, Marco Rossi mellett, nem az ő hibája volt a mutatott teljesítmény, és úgy érzem, hogy a hátralévő két hazai meccset az irányításával megnyerjük majd!”
A Vác 12 forduló után 14 ponttal a 13. helyen áll az NB II-ben – szakértőnk szerint ez nem rossz.
„Mivel a csapat – eddig – továbbra sem játszhatott hazai pályán, ezért ezt a közepesnek mondható teljesítményt megfelelőnek tartom. Nagy érvágás, hogy a szezon elején távozott a legjobb góllövő, Balajti Ádám, az ő pótlása nem könnyű. A Vasas elleni meccset egyébként láttam a helyszínen, Óbudán, amelyen éppen Balajti góljával nyertek meg az angyalföldiek.
Az első félidőben a Vác jobban játszott, de a szünet után egy olyan potyagólt kapott, amelyet ritkán látni – a látottak alapján azonban a döntetlen sokkal igazságosabb lett volna. Most vasárnap Csákvárra látogatnak a fiúk, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan visszaköltözhet Vácra a csapat, ahogy már az interneten is olvasható, a tárgyalások ez ügyben zajlanak. Igaz, ahogy tudom, ez nem a tulajdonoson, John Marshallon és nem is az ügyvezetőn, Orbán Leventén múlik.”
László Attila remek sportbaráti kapcsolatban volt a közelmúltban 74 évesen elhunyt egykori kiváló játékvezetővel, Fekete Miklóssal.
„Nagyon fájlalom, hogy újabb kiváló sportembert veszítettünk el. Fekete Miklóssal nagyszerű volt a kapcsolatom, sokszor találkoztam vele a váci meccseken, hiszen nekünk is vezetett. Az 1986/87-es szezonban az év játékvezetőjének választották” – emlékezett végül László Attila. ♦