Külföldön elterjedtebb, de Magyarországon is többfelé megvalósult már az Ölelés-nap, erre a kezdeményezésre Vácon mostanáig, pontosan február 14-ig várni kellett. Úgy tűnik, a tavaszt is elhozta magával a jó szándékú gondolat: a csütörtök délutáni eseményt végre napsütéses idő előzte meg és a másnapján is mosolygós reggelre ébredtek a váciak, amikor a tapasztalatokról kérdeztük Fónagy Istvánt, a különleges rendezvény főszervezőjét.
– Valentin napjára időzítették a váci ingyen ölelés napját: miért esett erre a dátumra a választás?
– Magyarországon Valentin (vagy Bálint) napjának nagyon megosztó a megítélése. Zömmel a szerelmesek ünnepeként ismerik, de a szerelmespárok között is akad, akinél ez a nap elutasításra talál. A február 14-i ünneplést ellenzők szerint minden egyes nap meg lehet ünnepelni a szerelmüket, szeretteinket. Ezzel ugyan mélységesen egyet lehet érteni, hiszen minden nap szeressünk, de a „kinevezett” jeles napok nem azt hirdetik, hogy „csak most”, inkább egy plusz lehetőséget adnak az odafordulásra.
Egy lehetőséget, hogy egy pillanatra megálljunk és szeressük egy kicsit fókuszáltabban azt, amire éppen rámutat! Ahogy az anyák vagy az apák napjának, vagy a gyereknapnak is bizalmat szavaztunk, pedig szó sincs arról, hogy ne szeretnénk ezen a napon kívül is őket. Ahogy Bálint napon túl is szeressük, értékeljük, segítsük a barátainkat, szeretteinket! Ez a nap viszont adhat egy plusz figyelem-ráirányítást, ami jó! Ezért is álltam örömmel a kezdeményezés mellé! Ezt az elfogadást, egymás felé a jó szándékú odafordulást, szeretetalapú megnyilvánulással kívántuk kifejezni, és mi lenne erre alkalmasabb egy ölelésnél?
– Milyen volt a fogadtatás?
– Amikor meghirdettük az eseményt, sok pozitív, üdvözlő visszajelzés érkezett. Bár az idő rövid volt a szervezésre és hétköznapra esett ez a nap, azért így is több mint tucatnyian indultunk útnak a gyülekező helyszínéről, a dóm elől. Kis táblákkal szerelkeztünk fel, „Ingyen ölelés!” vagy „Az ölelés: ajándék!” feliratokkal, és nagy jókedvvel. Jó volt a társaság, lelkes, jólelkű csapat verbuválódott össze: idegenként köszöntöttük öleléssel egymást, mintha nem is akkor találkoztak volna többen egymással először, maximális volt a közvetlenség. Pedig igen különböző korosztályok képviselték a közös célunkat: a legfiatalabbak 17 évesen érkeztek és velünk tartott nagy örömünkre 75 évesen is egy ölelő önkéntesünk.
– Mi a feladata egy önkéntesnek egy ilyen programon?
– Mosolyra, ölelésre hívni az utca emberét, kivétel nélkül, ha lehet és engedi, akkor jókedvet vinni mindenkihez. Ilyenkor egy ölelésnyi időre átadjuk magunkat az „egy szeretetből vagyunk” érzésének. Ilyen szándékkal szólítottunk meg sokakat, miközben elsétáltunk a vasútállomásig. Volt olyan visszajelzés, hogy valakinek nagyon rossz nap jutott, és „ez most nagyon ráfért”, volt, aki az utunkba kerülő üzletből örömmel szaladt ki ölelő karokba azzal, hogy „de jó, hogy Vácon is van ilyen!” Sokan értékelték a meglepetésszerű akciónkat jópofának és többségében egyértelműen örültek neki.
– Voltak negatív tapasztalatok is?
– Inkább úgy mondanám, hogy akadt természetesen olyan is, ahol nem értünk célt, de azért a tartózkodóbbak számára is újszerű és végülis derűt adó volt a helyzet! Nem vagyunk egyformák és a szeretet kifejeződése is más és más különböző embereknél. Ezért a számunkra egyszerű ölelést sem képes mindenki befogadni, bár az önkéntes ölelő szándéka nyilvánvalóan az „adás”, és azt csak a viszonzott ölelés teszi megvalósulttá. Azok, akik hallottak róla, hogy létezik ilyen ölelés-nap, esetleg voltak is már hasonló szituációban, nekik természetes volt, hogy velünk egy időben tárták ki ölelésre a karjukat.
Egy sétáló szerelmespár együtt ölelte meg nagy örömmel az egyik önkéntesünket. Szép élmények ezek! Kevés olyan ember akadt, akivel találkozott a csapatunk és mégsem tudtuk kirángatni a mókuskerékből, de akadt, aki inkább elsietett lehajtott fejel vagy a mobiljába mélyedt – azért a legtöbbeknél igyekeztünk egy kedves gesztusként apró ajándékot adni a futó találkozáshoz: egy idézetet, vagy egy szívecskét. Igazából a szívek közötti út megnyitása volt a cél és az egész esemény életre hívója. Az ölelés egy végtelenül magától adódó, őszinte emberi gesztus!
– 2020-ban is várható Valentin-napi ölelős program? Hagyományt teremtenének a városban?
– Reméljük… Ráadásul jövőre péntekre esik február 14.! Volt, akivel egy idei ölelés után úgy köszöntünk el, hogy jövőre találkozzunk ugyanígy! Legyen úgy, a lelkes csapaton nem múlik majd, hogy jobbá tegyék mások napját, ezúton is hála és ölelés érte minden résztvevőnek! ♦