A Tánccal az Egészségért TSE egyik tanára Gémesi Melitta. Az egyesület jazz vonaláért felelős. Több korosztályt tanít. Az ő táncos történetéről kérdezem a kezdetektől a jövő tervezéséig.
– Mikor és hogyan kerültél közel a tánchoz?
– Négy éves koromban gerincferdülés miatt javasolták anyukámnak hogy, válasszon nekünk valami mozgási lehetőséget, ami ezt javítja. Akkor több javaslat közül anyukám úgy döntött, hogy beírat minket testvéremmel együtt táncolni.
– Miért pont tánc?
– Mert fejleszti a testtartást, a mozgás koordinációt, az álló képességet. Ez akkor anyukám szerint fontos volt nekünk. Jazz balettel kezdtünk itt Vácott.
– Hogyan lett a tánc több mint gyerekkori hobbi?
– Tehetségesnek bizonyultunk tanáraink és persze szüleink szerint is. Hét év után kerültünk fel Budapestre a Madách Tánciskolába, ahol klasszikus balettet, modern táncot, néptáncot, szteppet tanultunk. Bekerültem a Bogármesébe és a Macskákba. Ez számomra nagyon meghatározó esemény volt. Gyerekként nagyon sok időnket lekötötte nekem is és a testvéremét is. Aztán én egy idő után fejembe vettem, hogy a Hip Hop táncot szeretnék tanulni. Így kerültem ide az egyesülethez. Imádtam a hangulatot, a légkört, az órákat, a versenyeket, amiket itt élhettem át. Jacsó Andrea az akkori tanárom nagyon közel került hozzám, és mái napig nagyon szorosan tartjuk a kapcsolatot. Amikor leérettségiztem, akkor a Táncművészeti Főiskolára jelentkeztem és el is végeztem sikeresen. 2015-ben próbavezetőit szereztem és tanári pályafutásomat 2016-ban itt kezdtem meg, úgymond haza tértem. Először egy csoportom volt. Ma már 3 csoporttal dolgozom. Ebben az évben fontos állomáshoz érkeztem. Összeállítottam egy kis csapatot, akiknek elkészült az első versenyes koreográfiájuk és nemsokára elkezdünk versenyekre járni.
– Tehát a te életed a tánctanári vonalon folytatódik. De mi lett a testvéreddel?
– Ő Gémesi Máté is a táncos karriert választotta. Jelenleg a Győri Balettnél táncos, több darabban volt már főbb szerepekben. Nagyon büszke vagyok rá én is, és az egész családunk.
– Apropó család. Ha jól tudom, egy pici lányod van. Ő is táncos lesz?
– Azt még nem tudhatom előre, hogy az ő életében ez ugyanúgy fontossá válik-e. Az már most látszik, hogy imádja a zenét, a táncot. Mindenképpen megismertetem vele ezt a világot! Aztán majd meglátjuk mi lesz.
– Hogyan tovább, mik a terveid?
– Szeretnék még sokáig tanítani, mert számomra nagyon jó érzés, hogy a kicsiknek és nagyoknak egyaránt átadhatom azt a tudást és tapasztalatot, amit én a sok éven keresztül megszereztem. Különös, hogy nem csak ők tanulnak, hanem én is folyton fejlődöm általuk, kölcsönösen inspiráljuk egymást. Jó látni azt, hogy ami korábban még nem ment, azt később már tudják, és az örömük hogy sikerült az én igazi jutalmam! A tánc sport terén pedig szeretném, ha a kitartó közös munkánk eredményeképpen folyamatosan fejlődjenek a táncosaim és sikerüljenek az apró célok, amiket kitűzünk magunk elé! A fejlődésnek a táncban soha nincs vége, hiszen a tánc folyton alakul változik, mindig vannak újítók, akik valami csodálatos táncot mutatnak a világnak.
– Kívánom, hogy az egyik tanítványod majd ilyen újítóvá váljon! Ha valaki szeretne nálad táncolni, és a jazz tánc rejtelmeit megismerni, hol keressen téged?
– A Tánccal az Egészségért Tánc Sport Egyesületben. A Földváry Károly Általános Iskolában kedden és pénteken tartom az óráimat. Szeretettel várok minden kicsit és nagyot óráimra!
Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok az első versenyes csapatodnak! ♦