Sokan vannak, akik a mai Vácért, az országért évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt sokat tettek. Közülük csak néhány kiváló ember neve maradt fenn napjainkig a köztudatban. Herodek Károly neve sem cseng a legtöbb ember számára ismerősen, s ha olvasónk, Demmel László nem fedezi fel véletlenül a sírját a váci temetőben, még ma sem tudnánk róla szinte semmit. Pedig egy olyan ember volt, aki méltó lenne rá, hogy legalább egy kis utcácska őrizze a nevét a városban.
Herodek Károly 1873-ban Szobon született. A pedagógiai pályát választotta, és 1893-ban tanítói oklevelet szerzett.
A váci római katolikus egyház 1893. szeptember 1-jével tanítóvá választotta, s így a váci alsóvárosi iskola osztályvezető tanítója lett, majd a siketnémák váci és kolozsvári intézetében gyógypedagógus (1894). Később Pivár Ignác piarista igazgató felfedezettjeként a vakok budapesti intézetében igazgató-helyettes (1901-1905), majd Pivár korai halála után igazgató (1905–33 között). Egyidejűleg a Gyógypedagógiai Tanítóképző, illetve Tanárképző Főiskola előadó tanára (1902-1940) és a Gyógypedagógiai Intézet Országos Szaktanácsának tagja volt.
A Vakok Nevelő és Tanintézetét 1825-ben alapították, az elsők között Európában. Az iskola manapság is működik Budapesten, a Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarkán.
Az iskola pedagógiai munkájáról méltán híres világszerte. Herodek Károlynak elévülhetetlen érdemei vannak a vakok magyarországi intézményes oktatásának megalapozásában.
A Vakok Intézete munkatársaival megalkotta a vakok intézetének végleges – rehabilitációs célkitűzéseket is tartalmazó – tantervét (1905), zenei és óvodai tantervét (1907) és a mai magyar Braille-írásrendszert. Nagy gondot fordított a tanulók testnevelésére és sportjára. Herodek rendkívül fontosnak tartotta a polgári ismeretek oktatásán kívül az ipari képzést. Ahogyan ő fogalmazta: „az intézet élethivatási pályákra képezi ki növendékeit”. Ezen az ipari képzést (kefekötés, kosárfonás, hangolás), illetve a zenei képzést (zongora, hegedű, kántorképzés) értette.
A zene különösen közel állt hozzá. Énekórákat tartott, kórust tanított be és az egyházi énekkar – egyedül a világon – mindennap énekelt a reggeli istentiszteleten. De a test fejlesztése, az egészség megőrzése testedzés által, mindenkori figyelmét képezte. Bevezette a felsős leányok számára a háztartási teendők elnevezésű tantárgyat. A főbb teendők: főzés, mosogatás, törölgetés, mosás, hálótakarítás.
Herodek életművének egyik gyöngyszeme a vakok óvodája. Óvodai foglalkozás már 1908-tól működik a törzsépületben, de önálló épületben, megfelelő körülmények között csak 1912-től. Igazgatása idején az intézet központi Braille kölcsönkönyvtárral (1907), könyvkötészettel, szertárral, tanszermúzeummal, nyomdával rendelkezett, amely ellátta a tanulókat tankönyvekkel, kottákkal.
1926-ban munkája elismeréseként megkapta a Signum Laudis polgári fokozatát, korának legmagasabb polgári kitüntetését. Munkájának nagy elismerése volt az is, amikor 1932-ben az Amerikai Egyesült Államokban a bostoni Perkins Intézetben rendezett szakmai világkongresszuson járt, az általa vezetett budapesti intézetet Európa legjobban szervezett gyógypedagógiai intézeteként méltatták. Ő volt Bárczi Gusztáv egyik tanára is. Serédi Jusztinián katolikus bíboros is meleg szavakkal méltatta munkáját nyugdíjazásakor.
Őhozzá köthető a Nádor-terem – az egykori intézeti kápolna – díszes üvegablakainak megrendelése is, melyet az intézet megtakarításaiból valósítottak meg. A Nádor-terem Budapest egyik legszebb architektúrájú belső tere. A szecesszió jellegzetesen magyar formavilágát mutatja. Itt található Magyarország legnagyobb ólmozott, festett összefüggő üvegablak-együttese, melyet Zsellér Imre, Róth Miksa tanítványa készített.
A Budapest zuglói postás tisztviselő-telepi otthonában (Gyarmat utca) élte idős éveit. 1969-ben, 96 éves korában hunyt el. Sírja Vácott, az alsóvárosi temetőben található. ♦