Egy érdekes mozzanata volt az idei Fut a Vácnak, amikor Bíró György szervező Fehér Máténak átadta a verseny pólóját, mely Stephen Hawkingot ábrázolta. Máté októberben indul Cambridge-be egyetemre, ahol a híres fizikus élt, tanult és oktatott. Útravalója nem csak ez a póló, hanem szép emlékei kiváló tanárairól, osztálytársairól, a Boronkays éveiről.
– Hogyan kerül egy váci srác egy neves angol egyetemre?
– Nagyjából 7-8 éven keresztül az Egyesült Államokban laktam, ott tanultam meg angolul. Cambridge azóta álmom volt, amióta csak tudtam, hogy létezik ilyen hely. Teljesen megfogott a hely történelme és szakmai kiválósága. Nagyjából egy éven keresztül készültem elég komolyan az írásbeli és szóbeli felvételire, ebben rengeteget segített Bíró-Sturcz Anita a Boronkayból. A szeptemberi írásbeli nagyon jól sikerült, meghívtak szóbelizni is. Úgy néz ki, az is jól ment, mert januárban tájékoztattak, hogy amennyiben bizonyos szinten teljesítek az érettségin, októbertől mehetek.
– „Ő most a legfiatalabb királyfi, akinek oly sokak közül sikerül eljutnia oda, ahol ennek a pólónak az üzenetét értik.” – mondta az idei Fut a Vácon Bíró György szervező. Stephen Hawking neked is példaképed?
– Hawking véleményem szerint generációnknak olyan meghatározó fizikusa volt, amilyenek Maxwell, Bohr, vagy Einstein voltak. Hatalmas megtiszteltetés, hogy közöm lehet ahhoz az intézményhez, ahol ő maga is tanult és oktatott.
Nem csak azért becsülöm nagyra, mert alapjaiban változtatta meg a világegyetemről alkotott képünket, hanem azért is, mert ezt a rengeteg tudást laikusok számára is elérhető módon közölte. Ezért olyan fontos legnépszerűbb könyve, “Az idő rövid története”.
– Milyen szakon fogsz tanulni? Mik a tervek?
– Én orvosi szakon fogok tanulni, az alapképzés hat év, akárcsak itthon. Azután pszichiátriai irányban szeretnék szakosodni, és majd egyszer sokára, ha felkészültnek érzem magam, be szeretnék kapcsolódni az egészségügyi szakpolitikába. Azt, hogy mindezt itthon, vagy külföldön, még nem tudom.
– A Boronkayban tanultál. Kémiaversenyeket nyertél és zongorahangversenyt is adtál több alkalommal is. Emellett, ha jól tudom, önkéntes is vagy. Hogy fért bele mindez a hétköznapokba?
– Itt szeretnék pontosítani; kémiaversenyt én sose nyertem, még az osztályon belül sem én értem el a legszebb eredményeket. Viszont mindenképp megemlítenék egy tanárt, Berek Lászlót, aki hihetetlenül motivált minket a versenyeken való indulás terén, és éveken keresztül járt be Pestről korán reggel nulladik órákra, hogy szakkört tarthasson nekünk. A tanárok ilyen szintű odaadása miatt olyan színvonalú ez az iskola, amilyen.
Igen, zongorázgatok már tizenkét éve, elég sokszor léptem fel a Boronkayban. Ez kizárólag Jendrék Gabriella szervezői munkája miatt valósulhatott meg, nagyon hálás voltam és vagyok, amiért biztosított ilyen lehetőségeket.
Az önkénteskedés abból állt, hogy egy nyári szezonon keresztül dolgoztam a Helpereknek. Ennek a szervezetnek az önkéntesei elsősegélyt nyújtanak fesztiválokon. Ott vagyunk a Soundon, VOLT-on, Szigeten, strandon, és kisebb rendezvényeken is. Aki egészségügyi irányon gondolkozik a továbbtanulás terén, annak mindenképp ajánlom, rengeteget lehet tanulni.
– Lesz lehetőséged Angliában is zenélni?
– Mindenképp szeretnék tovább zenélni. A Cambridge-i egyetem mintegy 30 “College”-ból áll. Ezek kvázi kollégiumok, ahol lakunk, vizsgázunk, és tanulunk. Szerencsére a Trinity College-nak, ahova én jelentkeztem, van több, egészen komoly hangversenyzongorája, úgyhogy lesz módom gyakorolni.
– Mit vársz az ottani tanulmányaidtól? Mikor indulsz Angliába?
– Nehéz megfogalmazni, hogy mit várok az iskolától. Egyrészt van ez a teljesen egyedi közeg: idén a világ minden tájékáról 18 ezer diák jelentkezett, abból be is került 3000. Ezek a diákok mind rendkívül lelkesek és okosak, és hihetetlenül változatos tantárgyakat hallgatnak. Emiatt kialakul egy nagyon sokszínű közeg: tehetséges és elszánt nyelvészekkel, matematikusokkal, történészekkel, és orvostanhallgatókkal lakhat együtt az ember, hogy csak párat említsek.
Statisztikailag nagyjából garantált, hogy Nobel-díjat már nyert, vagy jövendőbeli nyertesekkel fogok találkozni, ez a közeg nagyon inspirálja az embert, hogy ő is teljesítsen. Másrészt pedig a lehetőség hatalmas.
Az én College-omnak magasabb a költségvetése, mint amennyit elkölt a komplett magyar felsőoktatás. Ez rengeteg lehetőséget biztosít a hallgatók számára, szinte ingyen lehet nyelvet tanulni, elutazni a világon bárhova, ha a tanulmányaim úgy kívánják, illetve az ilyen anyagi háttér miatt is van az, hogy a világ legelismertebb szaktekintélyei tanítanak minket, gyakran négy- vagy hatszemközt, “szupervíziók” formájában.
Október elején kezdődik az első trimeszter, akkor utazom majd el.
– Sok sikert kívánok tanulmányaidhoz és remélem, még hallunk rólad majd. ♦