A nemlineáris változás központi fogalom a klímaváltozás megértésében. Az egymást erősítő emberi és természeti hatások által gyorsuló klímaváltozás eredményeképpen hamarabb bekövetkező és súlyosabb következményekre kell számítanunk az eddigi lineáris sémákon alapuló előre jelzésekhez képest. Tovább súlyosbítja helyzetünket, hogy természet pozitív visszacsatoló mechanizmusai miatt jövőnk már nem csak az emberi eredetű üvegházgázok (ÜHG) kibocsátásának mértékétől függ.
A klímakatasztrófa felé való haladásunk ütemét lassíthatná, ha az emberi eredetű ÜHG kibocsátást képesek lennénk drasztikus mértékben csökkenteni. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó testületének (IPCC) nemrég közzétett átfogó jelentése szerint 2030-ig legalább 50 százalékkal lenne szükséges csökkenteni ÜHG kibocsátásunkat ahhoz, hogy a legrosszabb következmények elkerülésére még maradjon némi esélyünk.
Tim Garrett amerikai kutató azonban 2012-es tanulmányában összefüggést mutatott ki a civilizációnk fejlődése, energiafogyasztása és ÜHG kibocsátása között. Ezen összefüggések alapján az ÜHG kibocsátás csökkenés csak úgy tud(na) megvalósulni, ha jelenlegi globális létszínvonalunk jelentős esésére kerül sor. Ennek tudatos és szándékos bekövetkezésére aligha van esély. Erre bizonyíték, hogy minden ÜHG kibocsátás csökkentési nemzetközi törekvés ellenére a globális fejlődés folyamatosan növeli a levegőbe juttatott ÜHG-k mennyiségét is. Ez az út viszont a természeti környezetünk drasztikus erózióján keresztül vezet majd el civilizációnk összeomlásához.
Mindezekből egyenesen következik, hogy jelenlegi életvitelünk már nem sokáig tartható. Hogy ebben a helyzetben milyen teendőink és lehetőségeink maradtak, azzal kapcsolatban Jem Bendell angol professzor Deep Adaptation című munkájában az alábbi következtetésekre jutott:
A klímaváltozással járó katasztrófák ma már elkerülhetetlenek. Fel kell készülnünk az alultápláltság, éhezés, járványok, migráció, civil konfliktusok és háborúk súlyosságának növekedésére, melyek nem fogják elkerülni a jómódú országokat sem. A klímaváltozás negatív hatásai miatt már 10 éven belül számíthatunk a társadalmak alapvető funkcióinak sérülésére is. A változó éghajlat a fizikai, gazdasági, társadalmi és pszichológiai valóságunk minden területén lényeges változásokat eredményez majd. Nem lesz áram és hamarosan a csapból sem folyik majd víz. A szomszédainkra kell támaszkodnunk, ha enni és melegedni szeretnénk. Alultápláltak leszünk és nem tudjuk majd, hogy útnak induljunk-e vagy maradjunk. Attól félünk majd, hogy erőszakos halált halunk, mielőtt az éhség végezne velünk.
Nem tudhatjuk azonban biztosan, hogy a klímaváltozás mikor és milyen mértékű következményekkel jár majd személyesen a számunkra, kik lesznek a leginkább érintettek, hiszen a természeti, gazdasági és társadalmi rendszerek reakciói igen komplexek lehetnek. A tudósok is eltérő forgatókönyveket vetítenek előre, melyek megvalósulásához különböző valószínűségeket rendelnek. Nincs azonban köztük olyan forgatókönyv, amelyikben nem történik semmi lényeges változás és nyugodtan élhetjük tovább úgy az életünket, mint eddig.
Mindenképpen új megközelítések kialakítására van szükség, melyek elsősorban a károk csökkentésével foglalkoznak és azzal, hogy tevékenységünkkel ne tetézzük a meglévő bajokat. Jelen gyakorlataink folytatása nemhogy visszafelé is elsülhet, hanem azzal egyenesen saját magunkat célozzuk meg. Akkor is meg kell próbálnunk kidolgozni, hogy hogyan csinálhatnánk másképp a dolgainkat, ha erre nem léteznek egyszerű válaszok. Olyan korszakba léptünk, amelyben a materiális fejlődés tovább már nem sokáig lehetséges, az ehhez való ragaszkodás pedig kifejezetten káros következményekkel jár.
El kell engedjünk bizonyos anyagi javakat, viselkedéseket, nézeteket, amennyiben azok megtartása immár csak rontana a helyzeten. Élelmiszer előállításunk során törekednünk kell a lokálisan termelt, szezonális ételek fogyasztására, valamint a közösségi termelésre olyan módon, hogy az a legkevésbé terhelje a természetet. Törekednünk kell arra, hogy helyreállítsuk a pusztuló természeti környezetünket, mely szerencsés esetben elvezethet a hosszútávú túlélésünkhöz
Fel kell készüljünk arra is, hogy mindez pszichésen is rendkívül megterhelő lesz, a várható viszontagságok, traumák és tragédiák jelentős stresszforrások mindannyiunk számára. Az embereknek mindezek megvalósításához támogatásra lesz szükségük, például hogy hozzáférjenek olyan információkhoz és hálózatokhoz, amelyek a megélhetésük és életmódjuk megváltoztatásához szükségesek. Az önellátással kapcsolatos ingyenes online és offline kurzusok, valamint segítő hálózatok széles körben való elterjesztése is szükséges.
Mindezeket a helyi önkormányzatoknak kellene koordinálnia és összefognia. Olyan vezetőkre van szükség, akik mindezeket szem előtt tartják, törekednek az önkormányzati kapacitások ilyen irányú fejlesztésére, hogy egy jövőbeli gazdasági és társadalmi összeomlás esetén a helyi közösségek ne fragmentálódjanak, hanem képesek legyenek együttműködni.
Ezek a gondolatok talán ijesztően hatnak, de mielőbb szembesülnünk kell a megoldandó problémákkal, enélkül nem kerülhet sor azok kezelésére sem. Miközben társadalmunk enélkül is tele van súlyos gondokkal, melyek teljes mértékben képesek lekötni bennünket, a jelenlegi helyzetben mégis a legfontosabb lenne annak a felismerése, hogy minden problémánkat felülírják és nagyságrendileg meghaladják a közeledő klímakatasztrófa várható hatásai. ♦