Érdekes konferenciát rendeznek október 18-án pénteken Szobon a művelődési házban. A téma a Luczenbacher család és Szob kapcsolata. Ám néhány vácinak talán ismerősen cseng ez a név, hiszen a híres arisztokrata család városunk történetében is nyomokat hagyott. A ma éppen a pusztulás szélén lévő máriaudvari kastély az ő idejükben egy virágzó mintabirtok központja volt. Apropó: Máriaudvar. E név eredete is Luczenbacher Jenőtől származik, aki a Váci Hírlap 1913. október 15-i beszámolója szerint felesége sírjánál halt meg.
„Mária-udvar volt gazdája. Mi van a végrendeletben?” – teszi fel a címben a kérdést a Dercsényi Dezső által szerkesztett városi lap. Íme a válasz a cikkben.
„A hétfő délutáni lapok hozták hírül, hogy a szobi Luczenbacher Jenő Budapesten meghalt. Halála beleillik szentimentális regények megható fejezeteibe: a felesége sírjánál esett össze s adta ki lelkét.
Luczenbacher Jenőt Vác és környéke jól ismerte. Mintegy másfél évtized előtt vásárolta meg a volt Piufsich-birtokot, melyet feleségéről ő nevezett el Mária-udvarnak. A birtok akkortájt a pesti hazai takarékpénztár kezén volt s úgy kezelték, hogy bármelyik órában eladó. Az új földesúr mintagazdaságot teremtett rajta és teljesen ennek élt. Rokonságával s kevés számú váci ismerősével érintkezett és inkább őt keresték fel, mert Luczenbacher nem igen mozdult ki a Piufsich Lajos építette szép kastélyból. Leginkább akkor lehetett látni, ha a városházára ment. Ekkor sem a közügyek vitték, hanem gazdaságában a cselédjeivel volt baj, erre keresett rendesen orvoslást.
Szorgalmas, gondos gazda volt, a ki majd minden nap megtette, hogy még hajnal előtt felkelt, hogy a fejést ellenőrizze. Úgy dolgozott, mintha vagyont kellett volna gyűjteni utódainak, pedig házasságát gyermek nem örvendeztette meg. Egyetlen gyermeküket nagy korában vesztették el, hogy a fájdalom még sajgóbb, még nagyobb legyen.
A kik Luczenbacherékkal érintkeztek, jól tudták, hogy a csendes két öreg gondolkodását haláluk után való jótékonyság foglalkoztatja. Többször, ha csendben is, kifejezést adtak annak a szándékuknak, hogy Vác város iránt nem lesznek hálátlanok. Egy ízben több ezer korona költséggel beton-hidakat építtettek a rádi-úton, másszor pedig Zádor János dr. polgármestert magához kérette Luczenbacher Jenő és kijelentette, hogy a Kálvária alatt levő negyven holdas földjét felajánlja egy városi árvaház céljaira. Akkor is jelezte, hogy szeretettel gondol Vácra és talán lesz módjában, hogy segítsen humánus intézményeit megteremteni.
Nem sokára rá hirtelen eladta birtokát csákányi Marx Jánosnak, a Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága elnökének s Luczenbacher feleségével beköltözött Budapestre. Itthon el akarták készíteni az adományozás alapítólevelét, főleg pedig Luczenbacher beleegyezését szerették volna elnyerni, hogy a nagy területre a városi kórházat is rátervezhessék, de a jótékony adományozót Budapesten – nem találták. Akkor járt híre, hogy Luczenbacherék Amerikába utazlak és nyomuk veszett.
A hír nem volt igaz, a két öreg egy kis lakásban csendesen meghúzódott Budapesten. Múlt évben aztán meghalt Luczenbacherné, holttestét szerető férje hazahozatta és a Kerepesi-uti temetőben helyezte örök nyugalomra. Azóta minden nap kijárt a temetőbe és virágot tett a kriptára. Vasárnap délután is künn járt, de már nem tért vissza. Az őrök este bejárták a temetőt s felesége sírjánál holtan találták meg Luczenbacher Jenőt. Szivszélhűdés ölte meg.
Temetése kedden volt, a hol a város képviseletében megjelent Zádor János dr. polgármester. Az elhunyt végrendeletét még nem bontották fel, így vagyonáról szóló intézkedését nem ismerik” – írta a korabeli Váci Hírlap. ♦